2017. január 28., szombat

10.rész

Na! Sikerült összehozni! :D Remélem tetszeni fog! Ha pedig szeretnél csatlakozni a facebook csoporthoz, itt megteheted!: https://www.facebook.com/groups/1198079376940046/?fref=ts És nagyon hálás vagyok +100 oldalmegjelenítésért! :*

Képtalálat a következőre: „anime heaven on demon”

A mennyben...

10.rész


Férfiból volt ő is... Az első nehéz tárgy, ami a kezembe akadt, már rögtön repült felé. Egy bögre volt... Kikerülte... Az pedig összetört...
-Ne félj...-mondta, de mondhatta, nem nyugtatott meg.
A következő repülő tárgy, a kukám volt... Ami fémből van... Na és ez talált.
-AU!!!-fájlalta a fejét, amit eltaláltam.
-Én mondtam hogy menj ki!- mondtam full vörös arccal.
-Te aztán makacs vagy.
-Még te beszélsz?!
Ezzel felállt, és kiment... Felvettem egy hosszú sárga nadrágot, fekete toppal. Persze a sapka, a farok a nadrágban, és kontaktlencse alap. Irány az emberi világ.
Megint elmentem kávézni, a srác megint kezdte.
-Szia, ma mennyire tüzesen kéred?-kérdezte mosolyogva.
-Rossz kedvem van, jobban jársz, ha nem szórakozol.- mondtam galád mosollyal az arcomon.
Vette az adást, kiszolgált, én elhúztam az időt, majd mentem is. Az óra elkezdődött, a tanárnál nem jó fát tettem a tűzre, de pont leszartam. Gyorsan vége lett. Mentem a folyosóra, folytatni munkám, amikor...
-Csak ne mocorogj!- kapott el az angyal, magával vonszolt, és egy helyen, ahol ketten voltunk, levette a sapkámat... Elfehéredett...
-Tényleg igazam volt...-mondta- Mostantól rohadt messziről elkerülöd a démonokat, és velem leszel, hogy ezek- a szarvaimra mutatott-eltűnjenek!
-Neked mi közöd van ahhoz, hogy én mit csinálok?! Én döntöm el!
-Szerinted rosszat akarok?! Később még hálás is lennél érte!
-Én jobban ismerem magam, mint te, aki tegnap látott először!
-Lehet, de viszont én tudom, hogy most mi a jó neked!
Már nem is válaszoltam, csak tovább akartam lépni, mert nem fogok társalogni, egy érthetetlen angyallal! De történt valami a mire nem számítottam... Jake az angyalok portálját használta... Elvitt a mennybe... Már a levegővétel is fájt... A bőrömet is marta... Érzem, hogy kiszedi azt az életet belőlem, amit a Sátán adott...
-VIGYÉL VISSZA!!!
-Nem! Meg fogunk tisztítani! Meggyógyítunk!
-Minek?! Ennyire fontos egy ember, akiből lassan démon lesz?!-mondjuk már az, de mindegy...
-Mert... Mert... Ha nem is ismerlek hosszú ideje, de nagyon megkedveltelek- elkezdett könnyezni- és nem akarlak elveszíteni!
-Hát... Abban a pillanatban elveszítettél, amikor idehoztál...
-Hogyhogy?- nagyon meglepődött.
-Az az én dolgom, nem a tied... De ha nem viszel mi-minél- már beszélni se tudok rendesen, úgy fájt- e-e-előbb, megsz-szűnök létezni.
-Te... TE DÉMON VAGY?!
-Ne-em, csa-ak a dé-mon, aki kifogott...- csak kapkodtam a levegőt majd nagy nehezen kimondtam- megr-rontotta a le-lelkem.
Innen nem sokra emlékszem, csak arra, hogy minden sötét lett, talán meghaltam, talán nem... Ki tudja?
Ha tetszett légy rendszeres olvasó, ha akarod, akkor meg írd meg a véleményed! :)

2017. január 21., szombat

9.rész

Bocsi a képért... Találóbbat nem találtam... :( A történetből megtudod miért...

Képtalálat a következőre: „nude demon anime girl covered with a towel”

Undorból vonzódás...

9.rész


Egyenesen a Sátán irányába haladtunk, mikor odaértünk megijedt a Sátán... Egyre furcsább az egész...
-Megegyeztünk! Bemutatsz lányokat! És én választok! Miért azt az egyet irigyeled tőlem, amelyiket magaménak akarom?!
-Sajnálom uram! De őt nem mutattam volna be, de nem találtam olyat, aki most házasodna... Csak őt tudtam volna, megoldásnak határidőre, de olyan ronda, hogy biztos voltam benne, hogy elutasítod őt is.
-Jó, most tényleg őszinte voltál, de egyszer úgy is meg fogja unni, és az én karjaim közé fog szaladni.
-Bocs... De nem hiszem...- szólaltam meg én is- Szívesen foglalom magam el ezzel...
-He?- lepődött meg Darkness.
-Ezen miért lepődött meg? Hisz tud mások gondolataiban olvasni...- kérdezte a Sátán.
-Igen... De az ő fejébe nem látok bele...
-Te tudsz mások fejében matatni?
-Beszélj vele szépen!-cseszett le a Sátán...
-Ő lesz a feleségem! Egyenrangúnak tekintem, örülök hogy őszinte! Nagyon kevés ilyen van velem szemben!
-Értem...
-A gondolatai nem ezt mondják...- szólt be a Sátánnak.
-Akkor ezért fél tőled a Sátán?
-Eddig apának hívtad, most mi lett?
-Ááá... Kedvemtől függ...
-Kérlek, ne kezdj el te is félni tőlem, mert nagyon szeretlek. Elmondtam, hogy már évek óta ismerlek... Nem akarom hogy elvesszen az őszinteséged, mert azt se fogom tudni mit gondolsz...
-De én nagyon örülnék annak, ha letennél!-le is tett.
-És? Mit gondolsz rólam?
-Szerintem nem akarod tudni...
-De igen.
-Nagyon jól nézel ki, kedves is vagy, de az aurádban van valami, amitől kiló méterekre kerülnélek.-mellbe verte.
-De legalább kimondod amit gondolsz... És mi az amitől ennyire távol maradnál tőlem?
-Nem tudom...
Várjunk csak... Lehet, hogy az ereje taszít ennyire... Az erő általában az aurában mutatkozik meg... Lehet tényleg ettől irtózok...-De van egy sejtésem...
-Mi???- nagyon érdekelte...
-Szerintem az erő, amit kibocsát az aurád...
-Ja, csak ennyi?- elvégzett pár mozdulatot, és elmúlt a "bottal se nyúlnék hozzá" érzés, inkább vonzó, mint taszító...-Most már jó?-elpirultam...
-Ne-nem tudom miről beszélsz... Egyébként... Mit csináltál?
-Elrejtettem az erőm.
-Értem...
-Még mindig undorodsz? Még mindig nem szeretsz?
-Nem.- eszembe jutott az az idióta angyal, vajon vele mi van... De... Én miért gondolkodom rajta?
-Úgy látszik szeretsz, látszik a szemedben!
-Valamit félrenéztél! Már már bottal képes lennék magamtól hozzád érni, de semmi több!
Majd sértődötten távoztam...
-Nightmare Devil! Azonnal visszajössz és bocsánatot kérsz! A francba! Nem hallotta! Akkor szobafogság! Uram! Akkor megy be, amikor akar.
-Rendben.- de csak Nightmare után bámult.
*Miután már Night szobafogságban volt, és épp készült aludni.
Öltözködtem, a sulis ruhámat kerestem, de a ruháimat már levettem. Egyszer csak nyílik az ajtó. Darkness volt az. Az első dolgot, ami a kezembe akadt, hozzávágtam (ebben az esetben egy tankönyvet).
-KIFELÉ!!!!!!!!
Majd valamivel eltakartam csupasz testem.
-Nem hallottad?!
-Nem, nem hallottam.- majd közelített felém...
Ha tetszett, írd meg róla a véleményed, és ha akarsz, légy rendszeres olvasó! :)

2017. január 18., szerda

8.rész

Kapcsolódó kép

A rosszabb élet se könnyű, jön a kérő...

8.rész


-Nem akartam felkelni, mert tudtam, hogy a Sátán rendezi az eljegyzésemet, de ő se ismer engem, én se őt... Ebből lesz egyáltalán valami?
-Gyermekem! Kelj fel! Itt van!
-Igen... Uram...-mondtam fél álomban, majd reagáltam, hogy a Sátánnal beszélek...
Kipattantam az ágyból, felvettem egy shortot és egy haspólót és beraktam a kedvenc köldök piercingem. Vittem fel egy kis sminket ( értsd úgy, hogy kihúztam a vízvonalam, meg raktam fel egy kis spirált ), majd fésülködtem.
-Uram! Jó lesz így?-nem mertem az ismeretlen előtt mutatkozni a Sátán beleegyezése nélkül.
-Igen... Itt nem a ruha a fontos, hanem a tekintet.
-Értem...- akár a Sátánnal akár nem, nincs lelkesedésem...
Kimentünk, megtekintettünk egy tetszetős démont, de volt benne valami taszító... Olyan aurája volt, amitől még bottal se piszkáltam volna... Amint kiszúrt, elkezdett bámulni, le se vette rólam a szemét... Nagyon zavaró volt...
-Kedves Darkness! Hadd mutassam be a lányomat, Nightmare-t.
-Azta... Vagyis... Nem hittem hogy ennyire szép lesz... Azt hittem rád hasonlít.-ez mellbe verte a Sátánt... De nem értem... Miért nem hozta elő a tüzeit...-Nem érdekes... Szerintem, jóba leszünk Night-al.-mosolygott rám, egy pillanatra se vette le rólam a szemét... Letérdelt, megfogta a kezemet, megcsókolta...-Nightmare Devil, hozzám jössz feleségül?-majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt..
Kirázott a férfitól a hideg, hezitáltam... Majd megéreztem a Sátán égető tekintetét...
-I-igen...
Csak magához rántott és megölelt...
-Csak ezt kellett mondanod... Már az enyém vagy!-súgta.- Kérlek, magunkra hagynál? Szeretném megismerni!- ez már a Sátánnak szólt.
-Te-természetesen...- Hogy mi?! Megbicsaklott a SÁTÁN hangja?! Ki ez?!?!-Csak, majd pár óra múlva dolga lesz... Suliba kell mennie, hogy gyarapítsa a sereget.- Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni a sulit...
-Három napot igazolhat a szülő... Ez nagyon fontos a mi szemszögünkből.- szólt Darkness
-De mára is komoly dolgot akartam, mert már megkezdődött a bekebelezésük, és nem hagyhatom annyiban...- próbálkoztam.
-Hát... ha ilyen fontos neked...
-Nem okozhatok apámnak csalódást...- ez az!
-Nem okozol, pár napot rá ér...-az utolsó mondat nem kellett volna...
-Hát... Akkor mégis tölthetek veled időt!-majd mosolygott rám.
A Sátán távozott, majd próbáltam nem odanézni, de ez az alak... Csak nézett...
-Öm... Mit szeretnél?-kérdeztem zavaromban.
-Semmi, csak... Annyira tetszik a szemed...
Egyre jobban fúrta a tekintetét az enyémbe, ijesztő volt... Az arca közelített...
-Öm... Most ismertelek meg... Várjunk még egy kicsit...
-Rendben... Igazad van...
Megfogta a karomat, majd magához rántott, és átölelt...
-De már akkor is az enyém vagy, régóta álmodozom rólad.
-He?-lepődtem meg.
-Jövőbe látok, és mióta ismerem apádat, azóta ott voltál az álmaimban. Minden reggel felriadtam, mert már nem voltál velem... Szörnyű volt...
-Igazán kedves bók,-eltoltam magamtól (legalábbis akartam )- és szeretem ha ilyesmiben őszinte a másik fél...
-Miért ne lennék őszinte?
-Honnan tudtad, hogy a Sátán fog bemutatni?
-Láttam... Csak sajna az időt nem látom... De pont úgy, azzal az arccal jöttél be, ahogy megálmodtam minden éjjel... Nyugodj meg, idővel meg fogsz szeretni... És én nagy lelkesen kivárom, mert már a közelembe vagy.
Nyálgép...-Szerintem nagyon összekeversz valakivel!-majd nevettem.
Mivel még mindig az ölelésében voltam, nehéz lett volna menekülni... Az ölébe kapott, és elvitt a kertbe.
-Ha most megcsókollak, elmehetek?-kérdeztem, majd erre felcsillant a szeme-Na?
-Tényleg, kapnék?
-Hát... Ahhoz képest, hogy tegnap kezdtem, nem akarom, hogy kárba vesszen... Nem vagyok nehéz? Már sokan mondták...
-Sokan? Kik?
-Ha azt én most felsorolnám... Na, akkor az úgy jó? De előtte kérlek, tegyél le...
Letett, valószínűleg igazat mondott, mert úgy viselkedett, mintha ezer éve ismernénk egymást... Még jobban magához ölelt, majd megint közeledett az arca, csak, most nem akadályoztam meg... Ha el kéne mondanom, hogy mennyire csókol jól, akkor, nem tudnám még szavakba se önteni... Mintha Istennel csókolóznék... Abba maradt, megint csak nézett rám...
-Kérlek, minél többször add meg nekem majd ezt a boldogságot, hogy ajkaink összeérnek...-esküszöm... Ez egy nyálgép!
Hangokat hallottam a bokorból, odamentem, majd ráugrottam a személyre, és a nyakához fogtam a karmaim... Bone volt... Engedtem a szorításon.
-Na te meg mit keresel itt?
-Ismered?- kérdezte Darkness.
-Ja...
-Hát... A Sátán küldött, hogy hogy megy a randi...
-Érthető... Hiszen fél tőlem... Nem akarja, hogy megharagudjak...
-MI?!?!?-kérdeztük együtt Bone-al-Miért félne tőled?-folytattam egyedül.
-Mert jóval erősebb vagyok nála.
-Akkor miért nem te vagy a helyében?-kérdezte Bone.
-Én csak egy olyan lányra vágyok, akit szerethetek, nem kell nekem hatalom...
-Valami olyasmit mondott a Sátán-szólalt meg újbol Bone- mielőtt eljöttem, hogy "Eddig mindenkit ránézésre elutasított, de a legjobb katonámra meg rácuppan, rögtön meg is kérte a kezét, nézd meg, hátha mégse kell neki..." azt hiszem...
Darkness nagyon dühös lett, felkapott és vitt magával...
Na, ez lett volna! :D

2017. január 17., kedd

7.rész

Képtalálat a következőre: „anime satan”

Hívat a Sátán...

7.rész


-Áhh! Az otthon illata! Nagyon hiányzott!- tértem haza, és örültem, hogy mialatt ott eltelik az éjszaka, nálunk két nap.
-NIGHTMARE!!!!!!!!!- szaladt hozzám Bone.
-Mi az?
-A Sátán hívat!-ettől a mondattól, majdnem megállt bennem az ütő, mert ő dicséretért sose hív senkit...
-O-oké... Me-megyek...
Elindultam, a törzshelye felé... Majd Bone odakiáltott hozzám:
-Sok sikert! Vigyázz magadra!
-Kö-köszi!-majd nyeltem egy nagyot...
Amikor odaértem, nem volt ott. Indultam keresni, amikor.
-Nightmare Devil!-a hang hallatán majdnem elájultam.
-I-igen?
-Mit csináltál eddig?-közben előjött.
-A tervemet kezdtem el...
-Csak hogy Bone jóval előbb ért ide, mint te!
-Ott lassabban telik az idő...
-És ki az az angyal, akivel olyan jóba lettél?
-Hát... Azt hitte ember vagyok, és...
-És?
-És bevallotta, hogy szeret...
-Hm... Hmm...Hmmmm...- ó hogy mi lesz itt...-Ügyes vagy lányom!-először hívott így...- Előbb is elkezdhetted volna a szakmát! Tehetséges vagy! A terved se lehet rossz, elmeséled?
-Ugye egy iskolához osztott be...
-Ne magázz!
-De mindenki magázza!- tűz kezdett körbevenni...
-Nem megmondtam! NE MAGÁZZ! Na igen... Mesélj még.-a lángok visszamentek eredeti helyükre...
-És ott a legfélénkebb embereket akarom rávenni, hogy "vadok" legyenek, ma azért voltunk addig el, mert graffitiztünk az éjjel, meg ittunk...
-Lányom! Tudom, hogy könnyen berúgsz, és kijózanodsz, utána már nem... Emlékszel valamire, amit csináltál közben?
-Őszintén? Nem emlékszem semmire, csak valami közepén józanodtam ki, és a végére emlékszem...
-Ki vele!
-...
-Mondd!-a lángok újra a színen...
-Csókolóztam azzal az angyallal...-az arcára düh ült ki, a lángok egyre intenzívebben pattogtak...
-Hogy történt?!
-Arra nem emlékszem!
-Beleszerettél?!
-Nem! Egyenesen utálom! Egyfolytában csak basztat! Miért éreznék iránta bármit is? Hiszen egy angyal!-törtem ki, mert ez meg engem dühített.
A lángok elaludtak, majd megint megszólalt a Sátán...
-Jól tettem, hogy megmentettelek. Hirtelen haragú, jó stratégiát összerakó, gyűlölettel teli szívű... Mi kell még? Lányom, csak annyit kérek, kerüld  messziről azt az angyalt... Ugyan kellenének még bukott angyalok, de ez csak halált érdemel. De te! Te a jobb kezem leszel!-mosolygott rám, majd levette a sapkámat, és összeborzolta a hajam.
-Kérem...-szúrós tekintet a Sátántól-Khm... Kérlek, ne kivételezz velem, furcsa ér...
-Nem érdekelnek az érzéseid, csak dolgozz jól és különleges bánásmódban fogsz részesülni, kapsz egy szép férjet, arany életet élsz... Kell más?
-Nem...- bár nem akarok így élni... Nem tudok mit csinálni...
-Na látod! Úgy is van egy ismerősöm, aki feleséget keres. Az eljegyzés meg lesz tartva, de még nem hagyom a házasságot, mert eltunyulnál.- inkább most tunyulok el, hogy ne kelljen...
-Ne- nem lehetne pár évet várni, ezzel a házasságosdival?
-Minél előbb kellenek olyan hatékony démonok, mint te, nem várhat... És... Te előttem ne dadogj!
Szóval... Mint láthatjátok, nem a legjobban alakul Nightmare élete... A rossz és a rosszabb se... :( Viszhall a a kövi részben, ott megismerhetjük újdonsült kérőjét...

2017. január 16., hétfő

6.rész

Képtalálat a következőre: „anime girl and boy kiss”

Beszélgetés, csók majd pofon...

6.rész


-Nem érdekel! Akkor se adom fel!
-Hú de őszinte itt valaki...
-Miért? Talán fel kéne adnom?
-Ja...
-Miért?
-Talán, mert még nem voltam szerelmes, de volt pár jelentkező... Nagyobb lelkesedéssel...- ezzel próbáltam letörni a lelkesedését, de nem sikerült...
-Eggyel több ok, hogy ne adjam fel! Én leszek az első! És... Ha ez igaz... Akkor én kaptam az első csókod...- próbált cukkolni.
-Hát... Ki tudja, ha kavarni akarok valakivel, akkor kavarok valakivel.- sült el rosszul a terve.
-Téged még egy angyal se tud megszelídíteni...
-He?
-Semmi...
-Most már haza engedsz?
-Elkísérlek, késő van ahhoz, hogy egyedül császkálj...
-Hé! Csak, hogy tudd! Örülj annak, hogy eddig eltűrtelek! Ha már nem akarsz semmit, kopj le!
-Nem!
-Menj haza és szállj le rólam!
-NEM!!!-itt kicsit megijesztett...- Nem akarom hogy bajod essen! Meg akarlak védeni!
-Mitől?-csak meghökkent- Nincs okod megvédeni semmitől se, tudok magamra vigyázni.
-Csak pont attól nem tudsz védekezni, ami most is dolgozik ellened...
-Adok valamit, utána elmegyek egyedül haza, azért kapod, hogy leszállj rólam. Le is fogsz. Ha bele egyezel, ha nem.
Majd megcsókoltam, úgy is kavarhatnékom volt, és nem kell hogy lássa, amint haza megyek a portálon keresztül...
-Na majd holnap!-majd elindultam.
-V-várj!-próbáltam nem oda figyelni, de utánam szaladt, és megfogta a kezem- Még is kedvelsz!- majd mosolygott.
CSATT!
Felpofoztam. Elég volt, nekem is vannak határok, amiket mások ne lépjenek túl.
-ÉN MEGMONDTAM, CSAK AZT AKARTAM, KOPJ LE!- megfogta az arcát.
-Te csókoltál meg, kétszer is, én meg csak megfogom a kezed, és még te pofozol fel?
-...- nem tudtam mit mondani- Te akartál egész nap még egyet, gondoltam, ha megint megcsókollak, békén hagysz!- itt éreztem, izzanak a szemeim a dühtől, és nem tudtam mit kezdeni vele, hogy ne vegye észre.
-Most, hogy belenézek a szemedbe, még mindig gyönyörű, de, ha hiszed ha nem, egy démon szállt meg, a szemed is tükrözi. Mert nem természetesen felemás!
-Keh!- köptem egyet- Na ne mond! Tudok róla, de nekem ez így jó!- nem fogom bevallani valódi kilétem...
-Csak kihasználnak, majd eldobnak maguktól!
-Fontosabb része vagyok az egész tervüknek, mint hinnéd! És arra nem gondolsz, hogy azért, mert ti, angyalok! Igen, tudom hogy az vagy. Játsszátok az áll szentet, de ha mi nem is vagyunk olyan "tökéletesek", mint ti, lehet, hogy mi csak egyenrangúak akarunk lenni veletek, mer' nincs jó, rossz nélkül!
-"Mi"?
-Az egészből ezt vetted le?
-"Mi"?
-Sokat vagyok velük, és tagjuknak tekintem magam, ennyi.- mire csak megrémült.
-Vedd le a sapkát!
-Minek?- pontosan tudtam, miért akarja, azért, hogy elkezdett-e nőni a szarvam...
-Csak vedd le!
Elkezdtem szaladni, amikor épp nem látott, elbújtam egy fa kérgében, amikor elment, végre, haza mehettem.

2017. január 15., vasárnap

5.rész

Képtalálat a következőre: „manga black-red eyes”

"Ne nézz a szemembe!"

5.rész


-Miért? Mi történt?
-Csak ne nézz rám!-a francba! Nem tudhatja meg hogy démon vagyok! Akkor csak nehezebb lesz a dolgom...
Ahogy megjósoltam, úgy történt... Eltűnt a kontaktlencse... Bone-ra se támaszkodhattam, mert a világáról se tudott... Szóval,csak annyit tehettem, hogy csukva tartom a szemem. De sajna a tűz fényét biztos látta... Maga felé fordított...
-Mi volt ez? Mi bajod van?-Jake gondolata:Vajon mióta van ezzel az iszákos farkassal? Nagyon megfertőzte...
-Semmi! Csak kerülj most el messzire!
-Megteszem, ha MOST kinyitod a szemed és az enyémbe nézel!
-Nem!
-Én addig nem megyek mellőled, amíg nem nézel a szemembe!
-Srácok! Mára ennyi volt a buli, sipirc haza!-csak mind hulla részeg volt, kérdés, hogy hogy jutnak haza... De ez már nem az én dolgom, ha pedig a szüleik szobafogságra ítélik őket, csak még dühösebb lesz a lelkük, nekem csak jó.
-Akkor rám nézel?
-Majd holnap!
-De most nézz rám!
-Miért nem érted meg, hogy nem?!
-Mert ahogy veled vagyok, minden pillanattal egyre fontosabb vagy nekem, és nem tudok nem foglalkozni veled! Neked nem tűnt fel, hogy keresem a társaságod?-Erre nem tudtam mit mondani... Kijelentettem, hogy vége, még Bone is elindult, már szinte a portálban állt... Jó neki, ameddig ez követ, nem használhatom, és eljutni se lesz könnyű, nem tudom mikor használhatom a szemem, mert a sötétben szinte világítanak... De nem érdekelt, kirántottam magam a szorításából, és futásnak eredtem... Még jó hogy erre is felkészültem a maga módján... Csak sajna hallottam, hogy fut utánam... Kicsit nem figyeltem oda miatta, elbotlottam, ez által bukfenceztem pár sort, majd visszaugrottam futóba...
-Ugye nem esett bajod?-hallottam a hangját.
-Te dolgod?-mert a bal vádlim kívüli része mélyen megsérült, de démoni mivoltom gyorsan meggyógyította, csak hogy a nadrágot nem ragasztotta össze... Nem feltűnő, hogy szakadt nadrág alatt nincs seb...
-A francba!-elkapott...-Hé! Eressz el!
-Nézz a szemembe!
-Nem!
-Miért?
-Nem a te dolgod!
-Én bántottalak meg?
-He?-lepődtem meg... Köpni nyelni nem tudtam...
-Én bántottalak meg?
-Nem, de...
-Akkor miért?
-Csúnyák a szemeim, kontaktlencse nélkül, nem akarom hogy lásd...-basszameg! Pont úgy mondtam, mintha fülig belé lennék esve...
-Neked minden jól áll.-ajj de nyálas!
-Fe...
-Fe mi?
-Tényleg nem fontos!
-De az! Értsd már meg!
-Hajj! Felemás a szemem! Csúnya! és nem akarom megmutatni!
-Ezért ekkora hisztit! Nincs ekkora jelentősége! Csak... Kérlek, nézz a szemembe.-csak megráztam a fejem-De, hát abba nincs semmi rossz!-és itt kitaláltam egy jó szöveget.
-De, az egyik albínó, míg a másikba átment annak a színe, és fekete...
-Wow... Te tényleg nem szokásos lány vagy.-nevetett-Kérlek, nézz a szemembe, szeretném látni a valódi tekinteted.-makacs egy angyal...
Nem tudtam mit tenni, kinyitottam a szemem... És a tekintetemmet az övébe fúrtam... Ahogy engem nézett, az ő gyönyörű, mély kék szeme is elkezdett világítani... Várjunk csak... Én most min gondolkoztam?
-Nem értem, miért nem akartad megmutatni... Gyönyörű...
A szorítása egyre lazult, majd az arca közelített az enyémhez...
-Jake... Ne...-majd eltoltam magamtól...-a fény elszállt a szeméből, mert az angyaloknak akkor világít a szemük, ha igazán boldogok...
-Szóval... Amit mondtam, elutasítod...-bólogattam-Értem...
-Szerintem egyértelmű volt, hogy csak szórakoztam.-majd majdnem elmosolyodtam, mert jó volt látni szenvedni, de akkor még jobban világítanának a szemeim...
Na, szóval, szurkoljunk Nightmare-nak, hogy ne világítson jobban a szeme! :) Viszlát a következő részben! :)

4.rész

Sziasztok! Láttam elkezdtétek nézni a blogot! :) Remélem tetszik!

Képtalálat a következőre: „anime graffiti”

Az este...

4.rész


Most éppen csókolózok valakivel... MI VAN?! Kinyitottam a szemem, és arra reagáltam, hogy Jake-el smárolok... Távolabb léptem.
-M-mi történt?-kérdeztem meglepetten.
-Hát... Megcsókoltál?
-Bocs, részegen azt se tudom mit csinálok...
-Nem baj, csók királynő!
-Elmész te a francba!
-Csak visszakapod az "anygalkádat".-majd játékosan mosolygott.
Nekem ebben a pillanatban jutott az eszembe, hogy valakire rábíztam magam.
-BONE!!!!
-Annyit itattad, hogy elaludt...
-A francér fogadta el...
-Azt mondtad neki, hogy levágod a farkát, ha nem iszik veled...
-Én is rendben voltam... De, ha erre ivott, akkor...-odamentem mellé, majd mondtam neki, komolyan, már amennyire lehetett-Kelj fel!-semmi- Vagy levágom a farkad!-hirtelen felpattant... Milyen érdekes...
-Fe-fent vagyok...!
Csak félig még álomban... Férfiak...
Összepakoltam magam után, még mindig nem fogtam fel, hogy egy angyallal smároltam... Remélem ezt el fogom felejteni... De nem lesz egyszerű, mert ez meg elkezdett szórakozni velem... Csók királynő...
-Na! Csak még egyet!
-Szállj már le rólam, te szatír! Részeg voltam, na!
Szépen lassan jöttek az emberek, fél tizenegykor. Leszögeztem pár dolgot:
-Akármennyire is lazaságot tanít, itt is vannak szabályok. Tilos, elhagyni, egy darab festékes flakont is, levenni a maszkot. És végképp NEM SZABAD NEVET FELÍRNI!!! Értve?-Mindenki csak bólogat.
Elindultunk, kinéztem egy vonatot, amit el is intéztünk, csak, hát rosszul estek neki...
-Ne! Mit csináltok? Mik ezek a müty-müty rajzok?
-Hát... Hát hogy szépek legyenek...
.Persze, jó ha mutatós, de itt nem korlátoz senki! Nem a rajz tanár kedvére kell tenni! Hanem azt csinálni amit szeretnél!
-De mit?-kérdezték.
-Például ilyet?- majd megmutattam, amit én csináltam. Egy bukott angyal, nagy volt, legalább egy fél vagont elfoglalt, de az övékébe a tenyerem se fért volna bele... Mire csak arra eszméltem, hogy az egyik ihletet merített az enyémből, és egy egész vagont elfoglaló graffitit kezdett el készíteni... Látom, megérte őket elráncigálni ide, de ez a fiú lesz a banda vezér. Mert ő mer.
-Angyalkám! Te nem is próbálkozol?-mentem oda hozzá.
-Nincs hozzá kedvem...
-Akkor minek jöttél?
-Már elmondtam...
-Én nem veled fogok foglalkozni, hanem azokkal, akikben van lehetőség.-majd tovább álltam. Bár... Még utánam kiabált, de nem érdekelt.
Láttam, a többiek is elkezdtek dolgozni, egészen jók lettek kezdőkhöz képest... Miután befejezte mindenki, elmentünk egy magán területre, és ott iszogattunk. Már mindenki full részeg volt, még Bone is, csak én meg Jake nem...
-Csók királynő! Most hogy hogy nem lettél részeg? Most legalább kétszer annyit ittál, mint pár órája.
-Hát... Azért részegedtem le akkor, hogy most ne legyek az... De ezt én is kérdezhetném tőled...
-Csak annyi, hogy bírom az alkoholt...-ja igen, az angyalok annyira szentek, hogy még az alkohol se hat rájuk
-...
-De te legalább becsicsenhetnél...
-Hajj... Hagyjál már...
És ebben a pillanatban beütött a baj... Elkezdtem könnyezni... Sokat volt kontaktlencse a szemembe... ha nem veszem ki időben, a szemem rendezi le (értsd úgy: tűzre lobbantja, és teljesegészében eltávolítja a szememről...)
-Mi a baj?-kérdezte Jake.
-NE NÉZZ RÁM!!!
Na, ez lett volna! remélem tetszett! :)

2017. január 14., szombat

3.rész

Képtalálat a következőre: „manga vampire mouth”

A csók...

3.rész


-Hé! Szállj le rólam!-bogozta ki magát szorításomból-nem mondták neke-itt találkozott a tekintetemmel, mert hátulról ugrottam a nyakába, angyalhoz képest nem volt olyan gusztustalan...
-Bocsi, elkapott a hév, este, ilyen személyiség fejlesztő program lesz, jössz? Ja... Nem hiszem hogy szükséged lenne rá... Szia!-szórakoztam vele.
-V-várj!
-Hm?
-De! Szükségem van rá!
-Te ehhez túl jó vagy angyalkám!
-Ne hívj angyalkámnak! Nem vagyok angyal!-na persze- Van nevem is!
-Na ki vele.
-Jake!
-Oké, de ne légy ezért annyira dühös angyalkám!- mosolyogtam rá alattomosan, majd nyaltam egyet a felső ajkamon, Jake meg szinte vörös volt a dühtől-Na pá!
-Hánykor és hol lesz?!
-Este tíztől ameddig jól érezzük magunkat!
-Hogy?
-Mondtam, hogy nem neked való...
-Ott leszek!
-Majd meglátjuk!
Jake gondolatai:
Én ugyan a kék szemű lányokért bolondulok, de ennek a lánynak a barna, egyszerűen csodásan áll. Csak... Valószínűleg rátapatt egy démon... Segítenem kell neki... Csak sajna nem tudom a démon ki és hol létét... De van valami ebben a lányban... Olyan... Igéző...
Vissza hozzám:
Még a szünetekben összeszedtem jó pár embert, legalább harmincat elhívtam. Órák után elkezdtem készülődni, vettem bort, sört, pezsgőt, vodkát, unikumot, jégert és még sorolhatnám... A graffitihez vettem festéket dögivel, minden színben, és pár arcot eltakaró sapkát, a biztonság kedvéért... Letelepedtem egy jó helyen a parkban, minden egy nagy táskában volt. És utolsó simítás ként, elhívtam az egyik haveromat, egy vérfarkast. Bone-t. Éppen indult, mikor megpillantok egy ismerős alakot... Jake...
-Ennyire biztosra mész angyalkám?-kérdeztem gúnyosan.
-Csak volt okom előbb jönni.
-Mi?
-Az, hogy az előttem álló személlyel tölthessek egy kis időt.-mosolygott, huncutul.
-Hát... Ez esetben menj haza! Mondtam, te túl "jó" vagy ide, a többiek is, de látom bennük a lehetőséget.
-Miért, bennem nem?-kérdezte, miközben közeledett hozzám, majd a hajamat kisöpörte az arcomból.
Hirtelen elrántottam a kezétől a fejem, majd megharaptam az ujját.
-ÁÚ!!!
-Bocs, elfelejtettem szólni, nem bírom ha valaki, akit utálok közel jön hozzám.
-Hahaha! Ügyes, Nightmare! Te tényleg egy vadállat vagy!-érkezett meg Bone.
-Még te beszélsz?-majd nevettem vele, miközben takartam a számat.
Jake-n láttam, hogy kiszúrta, Bone vérfarkas.
-Hé Nightmare! Mit keres itt egy angyal?-ezt az idiótát... Nagyon bírom, de néha olyan lassan esnek le neki a dolgok...
-Gyere ide egy kicsit!-idejött, majd bele suttogtam a fülébe-Bone, én itt dolgozok, embereket várok, de ez a nyálas angyal előbb jött, csak annyi, hogy vedd úgy, mintha ember lenne.
-Jaaaa! Értem már!
-Bocs, hogy megszakítom ezt a beszélgetést, de ki az a Nightmare?
-Csak becenév.
Én csak a fejemre raktam a kezem, és azon elmélkedtem, hogy hogy lehet valaki ilyen nehéz felfogású mint Bone, mert ahogy az arcáról lerítt, nem értette... Ezért próbálkoztam újra:
-Ugye itt mind emberek vagyunk, viselkedjünk emberekhez méltóan.-próbáltam célozgatni és most végre megértette!
-Oké... Mit kéne tennem?
-Most csak annyit, hogy vigyázz rám ameddig ki nem józanodok.
-De nem is vagy részeg.
-De te is tudod, hogy ahhoz, hogy tudjak inni egész este alkoholt, előtte, le kell részegednem, de öt-tíz perc alatt kijózanodok...
-Ja igen!
Megittam egy liter pezsgőt, fél liter bort, és egy kis sört, a széken fetrengtem.
-Na! Bone! Igyál még velem!
-Nem vetted észre, hogy már elaludt, annyit itattad?- válaszolt Jake.
-De ez így unalmas!-hisztiztem.
Majd felálltam, húztam magammal Jake-t is. Beraktam az Elcsábítottál-t, majd énekeltem, és táncoltam neki. Az elején távol, majd egyre közeledtem, közben énekeltem:
-Lüktet a zene, elcsábítottál...
Szépen lassan, a nyaka köré kulcsoltam karjaim, és amint vége lett a zenének megcsókoltam... Csak úgy... Szórakozásból... De meg kell hagyni, nagyon jól csókol...
Nos, remélem tetszett, ha igen, és szeretnéd továbbra is követni a történetet, akkor válj rendszeres olvasóvá, és ha akarod, írd meg a véleményed a részről! :)

2.rész

Képtalálat a következőre: „manga angel boy”

"Első napom..."

2.rész


Átkerültem ide... És... Szörnyű!!! Hol vannak a lángcsóvák?! A láva folyamok?! És még csak a kén szagát se érzem... Mi ez a hely?!?!
Kiakadásom után megpillantottam a "suli"-t, majd elindultam felé. Éppen mondogattam magamnak, hogy Nem Nightmare Devil, hanem Dawn Fray, amikor...
-He?-valaki épp a nyakamba ugrott.
-Jajj Rose! Mi történt veled? Miért tűntél el? Miért nem mentél a rendőrségre? Már kezdtem azt hinni hogy meghaltál!
-VÁRJ! TE KI VAGY?!?!?!
-Hát nem emlékszel Charlotte?
-Az meg ki?
-Hát te!
-Bocs, össze kevertél valakivel. Én Dawn Fray vagyok.
-Az eredeti hajszíned?
-Ja.
-Ó... Akkor sajnálom...
-Puszi!-majd ezzel tovább is léptem.
Hogy meglegyen a benyomás, pár percet késni fogok, szóval elmentem egy kávézóba.
-Hali, egy tüzes kávét.-majd a pénzt letettem a pultra.
-Mennyire tüzeset? Lehet saját készítésű?-Flörtölt, de nem hiszem, hogy képes lenne tüzet előidézni.
-A lehető legtüzesebbet, és jobban szeretem a gyárit...- de nyomi egy csávó...
Majd a kezembe nyomott egy barna löttyöt.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Ööö... Kávé?- közben furcsán nézett rám
-Ja...- most esett le- Bocs, csak ahova eddig jártam, kicsit másfajta volt...
Megittam, pont késésben voltam, szóval elindultam. Beértem, mindenki engem nézett. Már elértem amit akartam, felhívtam az emberek figyelmét és sikerült is.
-Khm... Ha már elkésett legyen szíves levenni  a sapkáját és bemutatkozni.-szólt a "tanár".
-A sapka marad, de ha annyira akarja bemutatkozhatok.-ledobtam a cuccaimat egy üres padhoz, odamentem a tanári asztalhoz és ráültem-Na figyu, itt áll előttetek a suli új királynője. Puszi.-ezzel visszaültem a helyemre, miközben sok tekintet követett.
Az első órának gyorsan vége lett. Mentem is dolgomra.
-Hali! Dawn vagyok, te?
-Ö... Albert...
-Csinálhatnánk valamit még pár emberrel... Hívok még, te jössz? Mert számítok rád.
-Ö...-elpirult, majd bólogatott.
-Oké, este tíz körül a parkban, készülj fel, a hajnalba fog nyúlni.
Graffitizni akarok pár jó és csendes emberrel. Utána, ameddig jól érezzük magunkat, iszogatunk egy kicsit ezt-azt. Nekik is kell egy kis szabadság, meg aztán, nekem is segítenek, mindenkinek jó lesz így.
Majd tovább álltam még néhány kuncsaftért. Elindultam a folyosóra, mert ránézésre meg lehet ezt mondani az ilyen személyekről és a legtöbb nem szeret nemet mondani. Pont észre is vettem egy szeplős, befont hajú csajt fogszabályzóval.
-Cső! Ma este ráérsz? Egyfajta tréning, lazább lesz tőle a személyiséged.-mosolyogtam rá, kicsit alattomosan.
-H-hánytól le-lenne hányig?
-Ennyire nem kell dadogni, neked pont ez kell, most toborzok pár embert, ha akarsz majd segíts be. Egyébként tíztől lesz, ameddig jól érezzük magunkat.
-D-de anyu ne-nem enged ilyen későn.
-Csak szökj ki, na pá, számítok rád!-azzal ott is hagytam, nem is kell mindenkinek eljönnie, de minél több annál jobb.
Ekkor hallottam a jelző csengőt, szépen elindultam a terembe. Ha már ők eljönnek, nem állok rosszul. Végig ültem még egy órát, a tanárnak nem lehettem valami szimpatikus, mert egész órán szúrós szemekkel nézett.
-Fray kisasszony, nem érzi úgy, hogy írni is kéne?
-Ja, én nem tanulni jöttem, csak nem akarok kint fagyoskodni, mert a szüleim suli időben nem látnak szívesen otthon.-erre csak lehidalt a tanár, én meg majdnem elröhögtem magam.
Óra után mentem folytatni a dolgom, amikor valami érdekeset vettem észre. Na mi lehetett, hát persze hogy egy angyal, kiló méterekről ki lehet szúrni őket. Mondjuk egy normális ember nem veszi őket észre, mert pont úgy néznek ki, de mi látjuk a fényt amit árasztanak magukból... Vakítóan gusztustalan. De hogy szórakoztassam magam...
-Helóka angyalka! Te ki vagy? Nagyon tetszel!-az egészet úgy indítottam, hogy a nyakába ugrottam.
Látszott rajta hogy zavarba van, mekkora szerencse, hogy nem tudja, egy démon ölelgeti...
Na sziasztok! Köszi hogy elolvastad! Remélem tetszett! :)

2017. január 13., péntek

1.rész

Sziasztok! Ma filmnézés közben jött ihletem egy új bloghoz! :) Leginkább fantasy, de mégis az emberi világban játszódik (majd ). Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Nightmare Devil

Képtalálat a következőre: „anime demon girl”

1.rész


Hogy hogy is kezdődött... Már nem is tudom, az emlékeim kiestek... Semmire nem emlékszem az előző életemből... Nightmare Devil vagyok, egy démon...
Az eredeti szüleimet nem ismerem, csak mostani apámat, magát, a Sátánt... Van pár testvérem is, minden démonnak megvan a maga "születése" mind ember volt, de már csak a düh tartja életben. Lehet azt hitted nem létezünk, de igen, létezünk! Te is közénk tartozhatsz, csak hagyd magad elcsábítani. A vámpírok közismerten a harapásból lesznek. Ha egy angyalt sikerül rossz irányba terelni, bukott angyal lesz... És még sorolhatnám... De most biztos azon gondolkodsz, én hogy lettem. Egyszerű, meghaltam. De nehogy azt hidd ha meghalsz te is démon leszel, csak akkor, ha valóban tiszta lelkű voltál, de olyan dolgokon mentél keresztül, amitől kívül belül megrohadtál. Ebben az esetben két lehetőséged van, vagy évezredeken keresztül égsz és teljesen megszűnsz létezni, vagy a Sátán értékes szolgának tart, elmegy érted és a fattya leszel... Én ezt kaptam. A testvéreimmel együtt... Összesen vagyunk hárman, pedig nem egy ember részesült hasonló sorsban, de a Sátán nem tartotta megfelelőnek...
Azok a kurva angyalok elnyomtak minket, és az alvilágban mindenki azon van, hogy ők legyenek elnyomva. Ezt az embereken keresztül próbáljuk elérni, minél több embert elérünk, elcsábítunk majd elrontunk, annál többen leszünk, és lassan elegen leszünk, hogy háborút indítsunk. Csak hát ezt ők is észre vették, tehát hátráltatnak, és ők is küldenek angyalokat a földre, mint ahogy mi is démonokat.
-Nightmare, holnap lesz az első küldetésed, terelj rossz útra pár embert, bizonyítsd be, megérte meghagyni az életed. Nem akarok csalódni.
-Értettem, apám.
Na igen... Azért vagyunk mi a legfontosabb tagjai a csapatának, mert ránk az angyalok azt hiszik, hogy emberek vagyunk, csak ránk tapadt egy démon, hasznos tud lenni, de tőlünk többet is vár el.
Én halálom óta még nem voltam az emberi világban. Akarok is menni, de nem is. Félek nem sikerülne... Bár... Tökéletes vagyok. Biztos menni fog.
-Na Nightmare! Félsz az első küldetésedtől?-kérdezte Fire köztünk a legidősebb, a bátyám.
Mármint... Nehogy azt hidd testileg ő a legidősebb, mert nem öregszünk, de mondjuk máshogy fogunk kinézni, de az alkat, kor megmarad. Fire öt éves testbe van zárva, míg a legfiatalabb, egy éve ha köztünk van, Blood a húgunk, aki meg egy huszonkét éves testtel rendelkezik. Én tizenhat éves testtel rendelkezem. Egy sulihoz lettem kiosztva, a módszer rám van bízva.
Ó tényleg! El is felejtettem elmondani hogy hogy nézek ki! A fenti kép egészen jól ábrázol, csak Kicsit rövidebb a hajam, A szemem felemás, Az egyik olyan fekete, mint az esti ég csillagok, és hold nélkül, míg a másik olyan vörös mint a fellobbanó tűz. A pupilláim sem kerekek, hegyesek, szemfogaim élesebbek a késnél ahogy karmaim is. Aranyos kis szarvacskákkal rendelkezem, mint a testvéreim, örököltük apánktól, de neki jóval nagyobb. És persze a farkam, olyan tipikus "ördög farok" vagy hogy nevezitek
Szépen eljött a másnap, korán keltem, mert sok dolgom volt. Bele kellett varázsolnom valamit a tankönyveimbe, hogy ne legyen feltűnő az, hogy eddig nem jártam suliba, mert náluk már elmúlt az a bizonyos "félév". Meg aztán, kellett beraknom kontaktlencsét, nehogy észre vegyék a szemem színét, kifésültem a hajam, majd felvettem egy sapkát, és a gyakoroltam a beszélést, mosolygást, úgy hogy ne látszanak a fogaim. A körmeimmel nem kellett semmit se csinálnom, mert azok eleve feketék voltak, mondhatom, hogy műköröm, vagy géllakk... Vagy mi... És persze a farkam, amit a nadrágommal és a pulcsimmal takartam el. Ez után teleportáltam a földi világba...
Na! Viszlát a következő részben! :) Ha tetszett, légy rendszeres olvasó és ha akarod, írd meg róla a véleményed!