2017. július 16., vasárnap

18.rész

Képtalálat a következőre: „anime black demon girl”

Átalakulás...

18.rész


-Leányom... Démont még imádkozni nem láttam... Jake... Az egyik legkiválóbb angyalom volt... Visszahozhatom a jóságát, de ameddig te démon vagy, ha szükséged van rá, visszatér a sötétség felé...
-Ké-érem! Bármit megteszek, a-ami tőlem teli-ik...- mondtam, de már kezdtem homályosan látni... A testem egyre gyengébbé vált...
-Válj angyallá, benned van a jóság, láttam a szemeidben, amint beléptél, Jake-el a hátadon. Akkor, ő is angyal maradna, nem lenne fölösleges, hogy vissza adom a tisztaságát.
 Ezzel... Én meghalnék... De az se érdekel... Már, csak a sötétség tartja bennem az életet...
-A halálom nem lenne elég?
-Sajna nem, mert attól is vissza esne, bánatában...- itt, a sokk elkapott... Sehogy nem tudnék segíteni neki... Szomorúságában megtámadná Istent, amiért megölt, és újra bukott lenne... Egy igazán dühös angyallal nem lehet tárgyalni...
-Hé Jake!- súgtam a fülébe- Jó-ó is lenne... De... Ha kiszállnak be-előlem a gonosz e-erők, meghalok... Tudd, ho-ogy szeretlek... Ígérd me-eg, hogy rendbe leszel... Ha-a másért nem is... A kedvemért...- azzal nyomtam egy puszit az arcára- Készen állok...- azzal... Minden elfehéredett, körülöttem és Jake körül... Majd már semmit se láttam... Minden feketévé vált...
Jake szemszöge:
Ne... Nem tudok mozogni... Nem tudom megállítani... Beszélni se tudok... A tisztító fények elkezdték eltávolítani belőlem a gonoszt... Majd a sebet begyógyították... Fájt... Rohadtul fájt... De ahhoz képest semmi nem volt, mint ahogy Night, a végtagjainál kezdve lebomlik... Isten csak meglepődve nézi... Már tudtam mozogni, de még nem volt vége...
-N-NE!!!- potyogtak a könnyeim...- Őt nem lehet megtisztítani! Különleges démon! Olyan mint a Sátán! Csak a sötét erők tartják benne az életet!
-Ha ez igaz, akkor miért láttam a jóságot a tekintetében?- kérdezte.
-Talán... Mert lehet, hogy démon, de nem csak nekünk vannak érzéseink! Ezt kell nekünk megérteni! Küldd most a pokolba! Szüksége van a romlott levegőre!- már a végtagjai lebomlottak... De a por a testéből köré képzett egy pajzsot, szín tiszta pokoli, romlott levegővel látta el a testét. A végtagjai a porból visszaálltak. A szemei még mindig csukva voltak... Nem tért magához
-Erre még maga a SÁTÁN se képes! Ilyen tiszta levegőben pokolit teremteni szinte lehetetlen! MI EZ A LÁNY?!- lepődtek meg a katonák...
 Isten csak figyelte a történéseket. Az  ő szeme is csak guvadt a meglepettségtől... Mert Night nem csak a régi alakját kapta vissza, hanem a szarvai, fogai, körmei, farka és a szárnyai elkezdett nőni... Eddig gyakorlatilag feküdt a levegőn, de most szembefordult velünk, kinyitotta a szemeit... Már nem felemás volt... Bár... Még mindig két színű... Felül vörös, alul fekete... Szépen egyenletesen ment át az egyik színből a másikba... Nem tudom mitől de úgy világítottak a szemei, mint a nap... A ruhái egyre szakadtabbak lettek idővel, míg éppen csak azt takarta, amit kellett.
-Leányom! Azt nem mondtad, hogy te maga a sötét vagy. Csak azt, hogy készen állsz.

2017. július 9., vasárnap

17.rész

Képtalálat a következőre: „anime black angel boy”

Bukott angyalom...

17.rész


-Szeretlek!- mondta Darkness, miközben az ágyban ketten feküdtünk...
-Én is.- hazudtam...
"ADJ EGY ESÉLYT!" viszhangoztak a fejembe Jake szavai... Már egy hete nem voltam suliba... Hogy lehet...
-Darkness úr!- jött be a palotába egy szolga- Egy dühös bukott angyal áll a kastély előtt és a párja nevét kiáltozza!
A hülye! Megölt egy ártatlan embert! Reflexből elindultam kifelé, tényleg az a hülye volt! Csak sírva a nyakába ugrottam.
-Jake! Te hülye! Mit tettél?!
-Miattad tettem... Bone-al beszéltem... Ő mondta...
-Hülye! Csak... Tovább kellett volna lépned... Elég lett volna, ha csak én szenvedek!- a könnyeim patakokban kezdtek folyni- Szeretlek! Nem akarom hogy szenvedj!
-Érted megérte.- mondta mosolyogva, mi közbe az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek- Emlékszem, amikor kontaktlencse volt a szemedbe, akkor is gyönyörű volt, de, ahogy ezzel a szerelmes, megzavarodott tekintettel nézel rám, csak ugyanezt bizonyítja:megérte.
-De... Tudom... Hogy nem akarod ezt...
-Lehet... De jobban akarok veled lenni, mint elkerülni a poklot és... Ha akarnál se tudnál jönni a mennybe... Ezért én jöttem...- azzal megcsókolt, viszonoztam... Ilyen édesen még sose csókolt... Darkness csókja még csak a nyomába se ér...
-Pusztulj a jegyesemtől!- majd Darkness nekiszaladt, mert ez nem tetszett neki. Csak a düh beszélt belőle...
A harc véres volt... Általában Jake vére folyt... Ezalatt próbáltam leállítani Darkness-t, sikertelenül... Mikor megláttam, hogy Jake a halálán van, óriási erőt kezdtem magamban érezni, nőttem és nőttem... Olyan démonná változtam mint a Sátán... Dühömben neki mentem és a falhoz szorítottam, ő csak sírt... Most nem vele akartam foglalkozni, oda szaladtam Jake-hez, már nem démoni formába...
-Szólalj meg! Kérlek!- majd sírtam...
-Ny-nyugi rendben vagyok...
Megcsókoltam, ezzel annyi rohadtságot amit tudtam, kiszívtam belőle, de ezt már az emberi világban, tudtam... A Sátánhoz nem fordulhatok... Máshoz kell...
Elvittem Jake-t a Mennybe, ahogy vittem a hátamon, az összes angyal ránk figyelt... "Az nem Jake?" "Mit keres itt egy démon?" "Hogy bírja ezt a levegőt?" Őszintén szólva, lassultam... De minden erőmet beleadva, fájdalommal nem törődve, vittem fel a magas csigalépcsőn... Tudnám mi a f@sznak...
-Megállj démon! Ide nem jöhetsz be!
-Pusztuljatok az utamból! Tudtommal itt meghallgatják a kívánságokat! Menj amíg szépen mondom!
"Ez a démon tényleg imádkozni akar?" mondta a társának... Nagy nehezen felértem... Megtekintettem Istent... Letettem elé Jake-t, majd térdre borultam, és sírva mondtam...
-Istenem Istenem, kérlek, annak, ki miattam tért rossz útra, adj még egy esélyt, az életemet adom cserébe...