A csók...
3.rész
-Hé! Szállj le rólam!-bogozta ki magát szorításomból-nem mondták neke-itt találkozott a tekintetemmel, mert hátulról ugrottam a nyakába, angyalhoz képest nem volt olyan gusztustalan...
-Bocsi, elkapott a hév, este, ilyen személyiség fejlesztő program lesz, jössz? Ja... Nem hiszem hogy szükséged lenne rá... Szia!-szórakoztam vele.
-V-várj!
-Hm?
-De! Szükségem van rá!
-Te ehhez túl jó vagy angyalkám!
-Ne hívj angyalkámnak! Nem vagyok angyal!-na persze- Van nevem is!
-Na ki vele.
-Jake!
-Oké, de ne légy ezért annyira dühös angyalkám!- mosolyogtam rá alattomosan, majd nyaltam egyet a felső ajkamon, Jake meg szinte vörös volt a dühtől-Na pá!
-Hánykor és hol lesz?!
-Este tíztől ameddig jól érezzük magunkat!
-Hogy?
-Mondtam, hogy nem neked való...
-Ott leszek!
-Majd meglátjuk!
Jake gondolatai:
Én ugyan a kék szemű lányokért bolondulok, de ennek a lánynak a barna, egyszerűen csodásan áll. Csak... Valószínűleg rátapatt egy démon... Segítenem kell neki... Csak sajna nem tudom a démon ki és hol létét... De van valami ebben a lányban... Olyan... Igéző...
Vissza hozzám:
Még a szünetekben összeszedtem jó pár embert, legalább harmincat elhívtam. Órák után elkezdtem készülődni, vettem bort, sört, pezsgőt, vodkát, unikumot, jégert és még sorolhatnám... A graffitihez vettem festéket dögivel, minden színben, és pár arcot eltakaró sapkát, a biztonság kedvéért... Letelepedtem egy jó helyen a parkban, minden egy nagy táskában volt. És utolsó simítás ként, elhívtam az egyik haveromat, egy vérfarkast. Bone-t. Éppen indult, mikor megpillantok egy ismerős alakot... Jake...
-Ennyire biztosra mész angyalkám?-kérdeztem gúnyosan.
-Csak volt okom előbb jönni.
-Mi?
-Az, hogy az előttem álló személlyel tölthessek egy kis időt.-mosolygott, huncutul.
-Hát... Ez esetben menj haza! Mondtam, te túl "jó" vagy ide, a többiek is, de látom bennük a lehetőséget.
-Miért, bennem nem?-kérdezte, miközben közeledett hozzám, majd a hajamat kisöpörte az arcomból.
Hirtelen elrántottam a kezétől a fejem, majd megharaptam az ujját.
-ÁÚ!!!
-Bocs, elfelejtettem szólni, nem bírom ha valaki, akit utálok közel jön hozzám.
-Hahaha! Ügyes, Nightmare! Te tényleg egy vadállat vagy!-érkezett meg Bone.
-Még te beszélsz?-majd nevettem vele, miközben takartam a számat.
Jake-n láttam, hogy kiszúrta, Bone vérfarkas.
-Hé Nightmare! Mit keres itt egy angyal?-ezt az idiótát... Nagyon bírom, de néha olyan lassan esnek le neki a dolgok...
-Gyere ide egy kicsit!-idejött, majd bele suttogtam a fülébe-Bone, én itt dolgozok, embereket várok, de ez a nyálas angyal előbb jött, csak annyi, hogy vedd úgy, mintha ember lenne.
-Jaaaa! Értem már!
-Bocs, hogy megszakítom ezt a beszélgetést, de ki az a Nightmare?
-Csak becenév.
Én csak a fejemre raktam a kezem, és azon elmélkedtem, hogy hogy lehet valaki ilyen nehéz felfogású mint Bone, mert ahogy az arcáról lerítt, nem értette... Ezért próbálkoztam újra:
-Ugye itt mind emberek vagyunk, viselkedjünk emberekhez méltóan.-próbáltam célozgatni és most végre megértette!
-Oké... Mit kéne tennem?
-Most csak annyit, hogy vigyázz rám ameddig ki nem józanodok.
-De nem is vagy részeg.
-De te is tudod, hogy ahhoz, hogy tudjak inni egész este alkoholt, előtte, le kell részegednem, de öt-tíz perc alatt kijózanodok...
-Ja igen!
Megittam egy liter pezsgőt, fél liter bort, és egy kis sört, a széken fetrengtem.
-Na! Bone! Igyál még velem!
-Nem vetted észre, hogy már elaludt, annyit itattad?- válaszolt Jake.
-De ez így unalmas!-hisztiztem.
Majd felálltam, húztam magammal Jake-t is. Beraktam az Elcsábítottál-t, majd énekeltem, és táncoltam neki. Az elején távol, majd egyre közeledtem, közben énekeltem:
-Lüktet a zene, elcsábítottál...
Szépen lassan, a nyaka köré kulcsoltam karjaim, és amint vége lett a zenének megcsókoltam... Csak úgy... Szórakozásból... De meg kell hagyni, nagyon jól csókol...
Nos, remélem tetszett, ha igen, és szeretnéd továbbra is követni a történetet, akkor válj rendszeres olvasóvá, és ha akarod, írd meg a véleményed a részről! :)
-Bocsi, elkapott a hév, este, ilyen személyiség fejlesztő program lesz, jössz? Ja... Nem hiszem hogy szükséged lenne rá... Szia!-szórakoztam vele.
-V-várj!
-Hm?
-De! Szükségem van rá!
-Te ehhez túl jó vagy angyalkám!
-Ne hívj angyalkámnak! Nem vagyok angyal!-na persze- Van nevem is!
-Na ki vele.
-Jake!
-Oké, de ne légy ezért annyira dühös angyalkám!- mosolyogtam rá alattomosan, majd nyaltam egyet a felső ajkamon, Jake meg szinte vörös volt a dühtől-Na pá!
-Hánykor és hol lesz?!
-Este tíztől ameddig jól érezzük magunkat!
-Hogy?
-Mondtam, hogy nem neked való...
-Ott leszek!
-Majd meglátjuk!
Jake gondolatai:
Én ugyan a kék szemű lányokért bolondulok, de ennek a lánynak a barna, egyszerűen csodásan áll. Csak... Valószínűleg rátapatt egy démon... Segítenem kell neki... Csak sajna nem tudom a démon ki és hol létét... De van valami ebben a lányban... Olyan... Igéző...
Vissza hozzám:
Még a szünetekben összeszedtem jó pár embert, legalább harmincat elhívtam. Órák után elkezdtem készülődni, vettem bort, sört, pezsgőt, vodkát, unikumot, jégert és még sorolhatnám... A graffitihez vettem festéket dögivel, minden színben, és pár arcot eltakaró sapkát, a biztonság kedvéért... Letelepedtem egy jó helyen a parkban, minden egy nagy táskában volt. És utolsó simítás ként, elhívtam az egyik haveromat, egy vérfarkast. Bone-t. Éppen indult, mikor megpillantok egy ismerős alakot... Jake...
-Ennyire biztosra mész angyalkám?-kérdeztem gúnyosan.
-Csak volt okom előbb jönni.
-Mi?
-Az, hogy az előttem álló személlyel tölthessek egy kis időt.-mosolygott, huncutul.
-Hát... Ez esetben menj haza! Mondtam, te túl "jó" vagy ide, a többiek is, de látom bennük a lehetőséget.
-Miért, bennem nem?-kérdezte, miközben közeledett hozzám, majd a hajamat kisöpörte az arcomból.
Hirtelen elrántottam a kezétől a fejem, majd megharaptam az ujját.
-ÁÚ!!!
-Bocs, elfelejtettem szólni, nem bírom ha valaki, akit utálok közel jön hozzám.
-Hahaha! Ügyes, Nightmare! Te tényleg egy vadállat vagy!-érkezett meg Bone.
-Még te beszélsz?-majd nevettem vele, miközben takartam a számat.
Jake-n láttam, hogy kiszúrta, Bone vérfarkas.
-Hé Nightmare! Mit keres itt egy angyal?-ezt az idiótát... Nagyon bírom, de néha olyan lassan esnek le neki a dolgok...
-Gyere ide egy kicsit!-idejött, majd bele suttogtam a fülébe-Bone, én itt dolgozok, embereket várok, de ez a nyálas angyal előbb jött, csak annyi, hogy vedd úgy, mintha ember lenne.
-Jaaaa! Értem már!
-Bocs, hogy megszakítom ezt a beszélgetést, de ki az a Nightmare?
-Csak becenév.
Én csak a fejemre raktam a kezem, és azon elmélkedtem, hogy hogy lehet valaki ilyen nehéz felfogású mint Bone, mert ahogy az arcáról lerítt, nem értette... Ezért próbálkoztam újra:
-Ugye itt mind emberek vagyunk, viselkedjünk emberekhez méltóan.-próbáltam célozgatni és most végre megértette!
-Oké... Mit kéne tennem?
-Most csak annyit, hogy vigyázz rám ameddig ki nem józanodok.
-De nem is vagy részeg.
-De te is tudod, hogy ahhoz, hogy tudjak inni egész este alkoholt, előtte, le kell részegednem, de öt-tíz perc alatt kijózanodok...
-Ja igen!
Megittam egy liter pezsgőt, fél liter bort, és egy kis sört, a széken fetrengtem.
-Na! Bone! Igyál még velem!
-Nem vetted észre, hogy már elaludt, annyit itattad?- válaszolt Jake.
-De ez így unalmas!-hisztiztem.
Majd felálltam, húztam magammal Jake-t is. Beraktam az Elcsábítottál-t, majd énekeltem, és táncoltam neki. Az elején távol, majd egyre közeledtem, közben énekeltem:
-Lüktet a zene, elcsábítottál...
Szépen lassan, a nyaka köré kulcsoltam karjaim, és amint vége lett a zenének megcsókoltam... Csak úgy... Szórakozásból... De meg kell hagyni, nagyon jól csókol...
Nos, remélem tetszett, ha igen, és szeretnéd továbbra is követni a történetet, akkor válj rendszeres olvasóvá, és ha akarod, írd meg a véleményed a részről! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése