2017. július 16., vasárnap

18.rész

Képtalálat a következőre: „anime black demon girl”

Átalakulás...

18.rész


-Leányom... Démont még imádkozni nem láttam... Jake... Az egyik legkiválóbb angyalom volt... Visszahozhatom a jóságát, de ameddig te démon vagy, ha szükséged van rá, visszatér a sötétség felé...
-Ké-érem! Bármit megteszek, a-ami tőlem teli-ik...- mondtam, de már kezdtem homályosan látni... A testem egyre gyengébbé vált...
-Válj angyallá, benned van a jóság, láttam a szemeidben, amint beléptél, Jake-el a hátadon. Akkor, ő is angyal maradna, nem lenne fölösleges, hogy vissza adom a tisztaságát.
 Ezzel... Én meghalnék... De az se érdekel... Már, csak a sötétség tartja bennem az életet...
-A halálom nem lenne elég?
-Sajna nem, mert attól is vissza esne, bánatában...- itt, a sokk elkapott... Sehogy nem tudnék segíteni neki... Szomorúságában megtámadná Istent, amiért megölt, és újra bukott lenne... Egy igazán dühös angyallal nem lehet tárgyalni...
-Hé Jake!- súgtam a fülébe- Jó-ó is lenne... De... Ha kiszállnak be-előlem a gonosz e-erők, meghalok... Tudd, ho-ogy szeretlek... Ígérd me-eg, hogy rendbe leszel... Ha-a másért nem is... A kedvemért...- azzal nyomtam egy puszit az arcára- Készen állok...- azzal... Minden elfehéredett, körülöttem és Jake körül... Majd már semmit se láttam... Minden feketévé vált...
Jake szemszöge:
Ne... Nem tudok mozogni... Nem tudom megállítani... Beszélni se tudok... A tisztító fények elkezdték eltávolítani belőlem a gonoszt... Majd a sebet begyógyították... Fájt... Rohadtul fájt... De ahhoz képest semmi nem volt, mint ahogy Night, a végtagjainál kezdve lebomlik... Isten csak meglepődve nézi... Már tudtam mozogni, de még nem volt vége...
-N-NE!!!- potyogtak a könnyeim...- Őt nem lehet megtisztítani! Különleges démon! Olyan mint a Sátán! Csak a sötét erők tartják benne az életet!
-Ha ez igaz, akkor miért láttam a jóságot a tekintetében?- kérdezte.
-Talán... Mert lehet, hogy démon, de nem csak nekünk vannak érzéseink! Ezt kell nekünk megérteni! Küldd most a pokolba! Szüksége van a romlott levegőre!- már a végtagjai lebomlottak... De a por a testéből köré képzett egy pajzsot, szín tiszta pokoli, romlott levegővel látta el a testét. A végtagjai a porból visszaálltak. A szemei még mindig csukva voltak... Nem tért magához
-Erre még maga a SÁTÁN se képes! Ilyen tiszta levegőben pokolit teremteni szinte lehetetlen! MI EZ A LÁNY?!- lepődtek meg a katonák...
 Isten csak figyelte a történéseket. Az  ő szeme is csak guvadt a meglepettségtől... Mert Night nem csak a régi alakját kapta vissza, hanem a szarvai, fogai, körmei, farka és a szárnyai elkezdett nőni... Eddig gyakorlatilag feküdt a levegőn, de most szembefordult velünk, kinyitotta a szemeit... Már nem felemás volt... Bár... Még mindig két színű... Felül vörös, alul fekete... Szépen egyenletesen ment át az egyik színből a másikba... Nem tudom mitől de úgy világítottak a szemei, mint a nap... A ruhái egyre szakadtabbak lettek idővel, míg éppen csak azt takarta, amit kellett.
-Leányom! Azt nem mondtad, hogy te maga a sötét vagy. Csak azt, hogy készen állsz.