Gond, gond után...
13.rész
-Szia Daw...-észre vette Darknesst...-Te ki vagy?
-A pasija.-ezzel a mondattal magához húzott és átölelt...
Láttam Jake arcán, hogy beugrott neki amit mondtam... Majd Darkness odasúgott nekem.
-Úgy látszik nem volt ok nélküli a feltételezésem, már ha ránézek erre az angyalkára, a nézéséből megállapítom, hogy magáénak akar.
-Örülök... Hogy megismerhettelek...
-Nem volt valami lelkes...- majd szúrós tekintettel nézett felé.-Menjünk Ni... Dawn...
Miután elmentünk elég messzire Darkness megállított...
-HOGY?! BELESZERETTÉL AZ ANGYALBA?!
-Miből gondolod?
-AMIATT, AHOGY NÉZETT RÁD, BELENÉZTEM A VELED KAPCSOLATOS EMLÉKEIBE, SZERINTEM INNEN TE IS PONTOSAN TUDOD!
Azt nem mondhattam, hogy semmi köze hozzá, szóval hazudtam...
-Csak stratégia.
Elkezdett sírni...
-Akkor kérlek... Velem is csak stratégiáz... Szeretném tudni milyen az, amikor én rám nézel így...
Ó drága Sátán! Mibe kevertél... El kell játszanom... Feltűnő lenne, ha nem tenném...
-Kicsikém... Tényleg ezt akarod?
Csábosan néztem rá, galád mosollyal, miközben átkaroltam a nyakát és közelítettem az arcommal. Viszonozta. Megcsókolt... Nem akartam... Ha tehettem volna, eltaszítottam volna magamtól, de nem tehetem... Csók után hosszan ölelt.
-Köszönöm!- mondta.
Lassan visszamentünk, kb. az óra második felére... A tanár csak kelletlenül köhögött... Leültünk a helyünkre... Aztán hirtelen nagyon rám jött a szükség...
-Mindjárt jövök.- szóltam Darkness-nek.
Nem is szóltam a tanárnak, de mentem a mosdó felé, amikor Jake-be botlottam...
-Sz-szia...
-Ö... Szia- a francba! Ez se tudott később erre járni... Bár ha tehetném, vele lennék, de mintha egy fal állna közénk...
-A pasija.-ezzel a mondattal magához húzott és átölelt...
Láttam Jake arcán, hogy beugrott neki amit mondtam... Majd Darkness odasúgott nekem.
-Úgy látszik nem volt ok nélküli a feltételezésem, már ha ránézek erre az angyalkára, a nézéséből megállapítom, hogy magáénak akar.
-Örülök... Hogy megismerhettelek...
-Nem volt valami lelkes...- majd szúrós tekintettel nézett felé.-Menjünk Ni... Dawn...
Miután elmentünk elég messzire Darkness megállított...
-HOGY?! BELESZERETTÉL AZ ANGYALBA?!
-Miből gondolod?
-AMIATT, AHOGY NÉZETT RÁD, BELENÉZTEM A VELED KAPCSOLATOS EMLÉKEIBE, SZERINTEM INNEN TE IS PONTOSAN TUDOD!
Azt nem mondhattam, hogy semmi köze hozzá, szóval hazudtam...
-Csak stratégia.
Elkezdett sírni...
-Akkor kérlek... Velem is csak stratégiáz... Szeretném tudni milyen az, amikor én rám nézel így...
Ó drága Sátán! Mibe kevertél... El kell játszanom... Feltűnő lenne, ha nem tenném...
-Kicsikém... Tényleg ezt akarod?
Csábosan néztem rá, galád mosollyal, miközben átkaroltam a nyakát és közelítettem az arcommal. Viszonozta. Megcsókolt... Nem akartam... Ha tehettem volna, eltaszítottam volna magamtól, de nem tehetem... Csók után hosszan ölelt.
-Köszönöm!- mondta.
Lassan visszamentünk, kb. az óra második felére... A tanár csak kelletlenül köhögött... Leültünk a helyünkre... Aztán hirtelen nagyon rám jött a szükség...
-Mindjárt jövök.- szóltam Darkness-nek.
Nem is szóltam a tanárnak, de mentem a mosdó felé, amikor Jake-be botlottam...
-Sz-szia...
-Ö... Szia- a francba! Ez se tudott később erre járni... Bár ha tehetném, vele lennék, de mintha egy fal állna közénk...
