Na! Sikerült összehozni! :D Remélem tetszeni fog! Ha pedig szeretnél csatlakozni a facebook csoporthoz, itt megteheted!: https://www.facebook.com/groups/1198079376940046/?fref=ts És nagyon hálás vagyok +100 oldalmegjelenítésért! :*
A mennyben...
10.rész
Férfiból volt ő is... Az első nehéz tárgy, ami a kezembe akadt, már rögtön repült felé. Egy bögre volt... Kikerülte... Az pedig összetört...
-Ne félj...-mondta, de mondhatta, nem nyugtatott meg.
A következő repülő tárgy, a kukám volt... Ami fémből van... Na és ez talált.
-AU!!!-fájlalta a fejét, amit eltaláltam.
-Én mondtam hogy menj ki!- mondtam full vörös arccal.
-Te aztán makacs vagy.
-Még te beszélsz?!
Ezzel felállt, és kiment... Felvettem egy hosszú sárga nadrágot, fekete toppal. Persze a sapka, a farok a nadrágban, és kontaktlencse alap. Irány az emberi világ.
Megint elmentem kávézni, a srác megint kezdte.
-Szia, ma mennyire tüzesen kéred?-kérdezte mosolyogva.
-Rossz kedvem van, jobban jársz, ha nem szórakozol.- mondtam galád mosollyal az arcomon.
Vette az adást, kiszolgált, én elhúztam az időt, majd mentem is. Az óra elkezdődött, a tanárnál nem jó fát tettem a tűzre, de pont leszartam. Gyorsan vége lett. Mentem a folyosóra, folytatni munkám, amikor...
-Csak ne mocorogj!- kapott el az angyal, magával vonszolt, és egy helyen, ahol ketten voltunk, levette a sapkámat... Elfehéredett...
-Tényleg igazam volt...-mondta- Mostantól rohadt messziről elkerülöd a démonokat, és velem leszel, hogy ezek- a szarvaimra mutatott-eltűnjenek!
-Neked mi közöd van ahhoz, hogy én mit csinálok?! Én döntöm el!
-Szerinted rosszat akarok?! Később még hálás is lennél érte!
-Én jobban ismerem magam, mint te, aki tegnap látott először!
-Lehet, de viszont én tudom, hogy most mi a jó neked!
Már nem is válaszoltam, csak tovább akartam lépni, mert nem fogok társalogni, egy érthetetlen angyallal! De történt valami a mire nem számítottam... Jake az angyalok portálját használta... Elvitt a mennybe... Már a levegővétel is fájt... A bőrömet is marta... Érzem, hogy kiszedi azt az életet belőlem, amit a Sátán adott...
-VIGYÉL VISSZA!!!
-Nem! Meg fogunk tisztítani! Meggyógyítunk!
-Minek?! Ennyire fontos egy ember, akiből lassan démon lesz?!-mondjuk már az, de mindegy...
-Mert... Mert... Ha nem is ismerlek hosszú ideje, de nagyon megkedveltelek- elkezdett könnyezni- és nem akarlak elveszíteni!
-Hát... Abban a pillanatban elveszítettél, amikor idehoztál...
-Hogyhogy?- nagyon meglepődött.
-Az az én dolgom, nem a tied... De ha nem viszel mi-minél- már beszélni se tudok rendesen, úgy fájt- e-e-előbb, megsz-szűnök létezni.
-Te... TE DÉMON VAGY?!
-Ne-em, csa-ak a dé-mon, aki kifogott...- csak kapkodtam a levegőt majd nagy nehezen kimondtam- megr-rontotta a le-lelkem.
Innen nem sokra emlékszem, csak arra, hogy minden sötét lett, talán meghaltam, talán nem... Ki tudja?
Ha tetszett légy rendszeres olvasó, ha akarod, akkor meg írd meg a véleményed! :)
-Ne félj...-mondta, de mondhatta, nem nyugtatott meg.
A következő repülő tárgy, a kukám volt... Ami fémből van... Na és ez talált.
-AU!!!-fájlalta a fejét, amit eltaláltam.
-Én mondtam hogy menj ki!- mondtam full vörös arccal.
-Te aztán makacs vagy.
-Még te beszélsz?!
Ezzel felállt, és kiment... Felvettem egy hosszú sárga nadrágot, fekete toppal. Persze a sapka, a farok a nadrágban, és kontaktlencse alap. Irány az emberi világ.
Megint elmentem kávézni, a srác megint kezdte.
-Szia, ma mennyire tüzesen kéred?-kérdezte mosolyogva.
-Rossz kedvem van, jobban jársz, ha nem szórakozol.- mondtam galád mosollyal az arcomon.
Vette az adást, kiszolgált, én elhúztam az időt, majd mentem is. Az óra elkezdődött, a tanárnál nem jó fát tettem a tűzre, de pont leszartam. Gyorsan vége lett. Mentem a folyosóra, folytatni munkám, amikor...
-Csak ne mocorogj!- kapott el az angyal, magával vonszolt, és egy helyen, ahol ketten voltunk, levette a sapkámat... Elfehéredett...
-Tényleg igazam volt...-mondta- Mostantól rohadt messziről elkerülöd a démonokat, és velem leszel, hogy ezek- a szarvaimra mutatott-eltűnjenek!
-Neked mi közöd van ahhoz, hogy én mit csinálok?! Én döntöm el!
-Szerinted rosszat akarok?! Később még hálás is lennél érte!
-Én jobban ismerem magam, mint te, aki tegnap látott először!
-Lehet, de viszont én tudom, hogy most mi a jó neked!
Már nem is válaszoltam, csak tovább akartam lépni, mert nem fogok társalogni, egy érthetetlen angyallal! De történt valami a mire nem számítottam... Jake az angyalok portálját használta... Elvitt a mennybe... Már a levegővétel is fájt... A bőrömet is marta... Érzem, hogy kiszedi azt az életet belőlem, amit a Sátán adott...
-VIGYÉL VISSZA!!!
-Nem! Meg fogunk tisztítani! Meggyógyítunk!
-Minek?! Ennyire fontos egy ember, akiből lassan démon lesz?!-mondjuk már az, de mindegy...
-Mert... Mert... Ha nem is ismerlek hosszú ideje, de nagyon megkedveltelek- elkezdett könnyezni- és nem akarlak elveszíteni!
-Hát... Abban a pillanatban elveszítettél, amikor idehoztál...
-Hogyhogy?- nagyon meglepődött.
-Az az én dolgom, nem a tied... De ha nem viszel mi-minél- már beszélni se tudok rendesen, úgy fájt- e-e-előbb, megsz-szűnök létezni.
-Te... TE DÉMON VAGY?!
-Ne-em, csa-ak a dé-mon, aki kifogott...- csak kapkodtam a levegőt majd nagy nehezen kimondtam- megr-rontotta a le-lelkem.
Innen nem sokra emlékszem, csak arra, hogy minden sötét lett, talán meghaltam, talán nem... Ki tudja?
Ha tetszett légy rendszeres olvasó, ha akarod, akkor meg írd meg a véleményed! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése