A rosszabb élet se könnyű, jön a kérő...
8.rész
-Nem akartam felkelni, mert tudtam, hogy a Sátán rendezi az eljegyzésemet, de ő se ismer engem, én se őt... Ebből lesz egyáltalán valami?
-Gyermekem! Kelj fel! Itt van!
-Igen... Uram...-mondtam fél álomban, majd reagáltam, hogy a Sátánnal beszélek...
Kipattantam az ágyból, felvettem egy shortot és egy haspólót és beraktam a kedvenc köldök piercingem. Vittem fel egy kis sminket ( értsd úgy, hogy kihúztam a vízvonalam, meg raktam fel egy kis spirált ), majd fésülködtem.
-Uram! Jó lesz így?-nem mertem az ismeretlen előtt mutatkozni a Sátán beleegyezése nélkül.
-Igen... Itt nem a ruha a fontos, hanem a tekintet.
-Értem...- akár a Sátánnal akár nem, nincs lelkesedésem...
Kimentünk, megtekintettünk egy tetszetős démont, de volt benne valami taszító... Olyan aurája volt, amitől még bottal se piszkáltam volna... Amint kiszúrt, elkezdett bámulni, le se vette rólam a szemét... Nagyon zavaró volt...
-Kedves Darkness! Hadd mutassam be a lányomat, Nightmare-t.
-Azta... Vagyis... Nem hittem hogy ennyire szép lesz... Azt hittem rád hasonlít.-ez mellbe verte a Sátánt... De nem értem... Miért nem hozta elő a tüzeit...-Nem érdekes... Szerintem, jóba leszünk Night-al.-mosolygott rám, egy pillanatra se vette le rólam a szemét... Letérdelt, megfogta a kezemet, megcsókolta...-Nightmare Devil, hozzám jössz feleségül?-majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt..
Kirázott a férfitól a hideg, hezitáltam... Majd megéreztem a Sátán égető tekintetét...
-I-igen...
Csak magához rántott és megölelt...
-Csak ezt kellett mondanod... Már az enyém vagy!-súgta.- Kérlek, magunkra hagynál? Szeretném megismerni!- ez már a Sátánnak szólt.
-Te-természetesen...- Hogy mi?! Megbicsaklott a SÁTÁN hangja?! Ki ez?!?!-Csak, majd pár óra múlva dolga lesz... Suliba kell mennie, hogy gyarapítsa a sereget.- Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni a sulit...
-Három napot igazolhat a szülő... Ez nagyon fontos a mi szemszögünkből.- szólt Darkness
-De mára is komoly dolgot akartam, mert már megkezdődött a bekebelezésük, és nem hagyhatom annyiban...- próbálkoztam.
-Hát... ha ilyen fontos neked...
-Nem okozhatok apámnak csalódást...- ez az!
-Nem okozol, pár napot rá ér...-az utolsó mondat nem kellett volna...
-Hát... Akkor mégis tölthetek veled időt!-majd mosolygott rám.
A Sátán távozott, majd próbáltam nem odanézni, de ez az alak... Csak nézett...
-Öm... Mit szeretnél?-kérdeztem zavaromban.
-Semmi, csak... Annyira tetszik a szemed...
Egyre jobban fúrta a tekintetét az enyémbe, ijesztő volt... Az arca közelített...
-Öm... Most ismertelek meg... Várjunk még egy kicsit...
-Rendben... Igazad van...
Megfogta a karomat, majd magához rántott, és átölelt...
-De már akkor is az enyém vagy, régóta álmodozom rólad.
-He?-lepődtem meg.
-Jövőbe látok, és mióta ismerem apádat, azóta ott voltál az álmaimban. Minden reggel felriadtam, mert már nem voltál velem... Szörnyű volt...
-Igazán kedves bók,-eltoltam magamtól (legalábbis akartam )- és szeretem ha ilyesmiben őszinte a másik fél...
-Miért ne lennék őszinte?
-Honnan tudtad, hogy a Sátán fog bemutatni?
-Láttam... Csak sajna az időt nem látom... De pont úgy, azzal az arccal jöttél be, ahogy megálmodtam minden éjjel... Nyugodj meg, idővel meg fogsz szeretni... És én nagy lelkesen kivárom, mert már a közelembe vagy.
Nyálgép...-Szerintem nagyon összekeversz valakivel!-majd nevettem.
Mivel még mindig az ölelésében voltam, nehéz lett volna menekülni... Az ölébe kapott, és elvitt a kertbe.
-Ha most megcsókollak, elmehetek?-kérdeztem, majd erre felcsillant a szeme-Na?
-Tényleg, kapnék?
-Hát... Ahhoz képest, hogy tegnap kezdtem, nem akarom, hogy kárba vesszen... Nem vagyok nehéz? Már sokan mondták...
-Sokan? Kik?
-Ha azt én most felsorolnám... Na, akkor az úgy jó? De előtte kérlek, tegyél le...
Letett, valószínűleg igazat mondott, mert úgy viselkedett, mintha ezer éve ismernénk egymást... Még jobban magához ölelt, majd megint közeledett az arca, csak, most nem akadályoztam meg... Ha el kéne mondanom, hogy mennyire csókol jól, akkor, nem tudnám még szavakba se önteni... Mintha Istennel csókolóznék... Abba maradt, megint csak nézett rám...
-Kérlek, minél többször add meg nekem majd ezt a boldogságot, hogy ajkaink összeérnek...-esküszöm... Ez egy nyálgép!
Hangokat hallottam a bokorból, odamentem, majd ráugrottam a személyre, és a nyakához fogtam a karmaim... Bone volt... Engedtem a szorításon.
-Na te meg mit keresel itt?
-Ismered?- kérdezte Darkness.
-Ja...
-Hát... A Sátán küldött, hogy hogy megy a randi...
-Érthető... Hiszen fél tőlem... Nem akarja, hogy megharagudjak...
-MI?!?!?-kérdeztük együtt Bone-al-Miért félne tőled?-folytattam egyedül.
-Mert jóval erősebb vagyok nála.
-Akkor miért nem te vagy a helyében?-kérdezte Bone.
-Én csak egy olyan lányra vágyok, akit szerethetek, nem kell nekem hatalom...
-Valami olyasmit mondott a Sátán-szólalt meg újbol Bone- mielőtt eljöttem, hogy "Eddig mindenkit ránézésre elutasított, de a legjobb katonámra meg rácuppan, rögtön meg is kérte a kezét, nézd meg, hátha mégse kell neki..." azt hiszem...
Darkness nagyon dühös lett, felkapott és vitt magával...
Na, ez lett volna! :D
-Gyermekem! Kelj fel! Itt van!
-Igen... Uram...-mondtam fél álomban, majd reagáltam, hogy a Sátánnal beszélek...
Kipattantam az ágyból, felvettem egy shortot és egy haspólót és beraktam a kedvenc köldök piercingem. Vittem fel egy kis sminket ( értsd úgy, hogy kihúztam a vízvonalam, meg raktam fel egy kis spirált ), majd fésülködtem.
-Uram! Jó lesz így?-nem mertem az ismeretlen előtt mutatkozni a Sátán beleegyezése nélkül.
-Igen... Itt nem a ruha a fontos, hanem a tekintet.
-Értem...- akár a Sátánnal akár nem, nincs lelkesedésem...
Kimentünk, megtekintettünk egy tetszetős démont, de volt benne valami taszító... Olyan aurája volt, amitől még bottal se piszkáltam volna... Amint kiszúrt, elkezdett bámulni, le se vette rólam a szemét... Nagyon zavaró volt...
-Kedves Darkness! Hadd mutassam be a lányomat, Nightmare-t.
-Azta... Vagyis... Nem hittem hogy ennyire szép lesz... Azt hittem rád hasonlít.-ez mellbe verte a Sátánt... De nem értem... Miért nem hozta elő a tüzeit...-Nem érdekes... Szerintem, jóba leszünk Night-al.-mosolygott rám, egy pillanatra se vette le rólam a szemét... Letérdelt, megfogta a kezemet, megcsókolta...-Nightmare Devil, hozzám jössz feleségül?-majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt..
Kirázott a férfitól a hideg, hezitáltam... Majd megéreztem a Sátán égető tekintetét...
-I-igen...
Csak magához rántott és megölelt...
-Csak ezt kellett mondanod... Már az enyém vagy!-súgta.- Kérlek, magunkra hagynál? Szeretném megismerni!- ez már a Sátánnak szólt.
-Te-természetesen...- Hogy mi?! Megbicsaklott a SÁTÁN hangja?! Ki ez?!?!-Csak, majd pár óra múlva dolga lesz... Suliba kell mennie, hogy gyarapítsa a sereget.- Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni a sulit...
-Három napot igazolhat a szülő... Ez nagyon fontos a mi szemszögünkből.- szólt Darkness
-De mára is komoly dolgot akartam, mert már megkezdődött a bekebelezésük, és nem hagyhatom annyiban...- próbálkoztam.
-Hát... ha ilyen fontos neked...
-Nem okozhatok apámnak csalódást...- ez az!
-Nem okozol, pár napot rá ér...-az utolsó mondat nem kellett volna...
-Hát... Akkor mégis tölthetek veled időt!-majd mosolygott rám.
A Sátán távozott, majd próbáltam nem odanézni, de ez az alak... Csak nézett...
-Öm... Mit szeretnél?-kérdeztem zavaromban.
-Semmi, csak... Annyira tetszik a szemed...
Egyre jobban fúrta a tekintetét az enyémbe, ijesztő volt... Az arca közelített...
-Öm... Most ismertelek meg... Várjunk még egy kicsit...
-Rendben... Igazad van...
Megfogta a karomat, majd magához rántott, és átölelt...
-De már akkor is az enyém vagy, régóta álmodozom rólad.
-He?-lepődtem meg.
-Jövőbe látok, és mióta ismerem apádat, azóta ott voltál az álmaimban. Minden reggel felriadtam, mert már nem voltál velem... Szörnyű volt...
-Igazán kedves bók,-eltoltam magamtól (legalábbis akartam )- és szeretem ha ilyesmiben őszinte a másik fél...
-Miért ne lennék őszinte?
-Honnan tudtad, hogy a Sátán fog bemutatni?
-Láttam... Csak sajna az időt nem látom... De pont úgy, azzal az arccal jöttél be, ahogy megálmodtam minden éjjel... Nyugodj meg, idővel meg fogsz szeretni... És én nagy lelkesen kivárom, mert már a közelembe vagy.
Nyálgép...-Szerintem nagyon összekeversz valakivel!-majd nevettem.
Mivel még mindig az ölelésében voltam, nehéz lett volna menekülni... Az ölébe kapott, és elvitt a kertbe.
-Ha most megcsókollak, elmehetek?-kérdeztem, majd erre felcsillant a szeme-Na?
-Tényleg, kapnék?
-Hát... Ahhoz képest, hogy tegnap kezdtem, nem akarom, hogy kárba vesszen... Nem vagyok nehéz? Már sokan mondták...
-Sokan? Kik?
-Ha azt én most felsorolnám... Na, akkor az úgy jó? De előtte kérlek, tegyél le...
Letett, valószínűleg igazat mondott, mert úgy viselkedett, mintha ezer éve ismernénk egymást... Még jobban magához ölelt, majd megint közeledett az arca, csak, most nem akadályoztam meg... Ha el kéne mondanom, hogy mennyire csókol jól, akkor, nem tudnám még szavakba se önteni... Mintha Istennel csókolóznék... Abba maradt, megint csak nézett rám...
-Kérlek, minél többször add meg nekem majd ezt a boldogságot, hogy ajkaink összeérnek...-esküszöm... Ez egy nyálgép!
Hangokat hallottam a bokorból, odamentem, majd ráugrottam a személyre, és a nyakához fogtam a karmaim... Bone volt... Engedtem a szorításon.
-Na te meg mit keresel itt?
-Ismered?- kérdezte Darkness.
-Ja...
-Hát... A Sátán küldött, hogy hogy megy a randi...
-Érthető... Hiszen fél tőlem... Nem akarja, hogy megharagudjak...
-MI?!?!?-kérdeztük együtt Bone-al-Miért félne tőled?-folytattam egyedül.
-Mert jóval erősebb vagyok nála.
-Akkor miért nem te vagy a helyében?-kérdezte Bone.
-Én csak egy olyan lányra vágyok, akit szerethetek, nem kell nekem hatalom...
-Valami olyasmit mondott a Sátán-szólalt meg újbol Bone- mielőtt eljöttem, hogy "Eddig mindenkit ránézésre elutasított, de a legjobb katonámra meg rácuppan, rögtön meg is kérte a kezét, nézd meg, hátha mégse kell neki..." azt hiszem...
Darkness nagyon dühös lett, felkapott és vitt magával...
Na, ez lett volna! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése