2017. július 16., vasárnap

18.rész

Képtalálat a következőre: „anime black demon girl”

Átalakulás...

18.rész


-Leányom... Démont még imádkozni nem láttam... Jake... Az egyik legkiválóbb angyalom volt... Visszahozhatom a jóságát, de ameddig te démon vagy, ha szükséged van rá, visszatér a sötétség felé...
-Ké-érem! Bármit megteszek, a-ami tőlem teli-ik...- mondtam, de már kezdtem homályosan látni... A testem egyre gyengébbé vált...
-Válj angyallá, benned van a jóság, láttam a szemeidben, amint beléptél, Jake-el a hátadon. Akkor, ő is angyal maradna, nem lenne fölösleges, hogy vissza adom a tisztaságát.
 Ezzel... Én meghalnék... De az se érdekel... Már, csak a sötétség tartja bennem az életet...
-A halálom nem lenne elég?
-Sajna nem, mert attól is vissza esne, bánatában...- itt, a sokk elkapott... Sehogy nem tudnék segíteni neki... Szomorúságában megtámadná Istent, amiért megölt, és újra bukott lenne... Egy igazán dühös angyallal nem lehet tárgyalni...
-Hé Jake!- súgtam a fülébe- Jó-ó is lenne... De... Ha kiszállnak be-előlem a gonosz e-erők, meghalok... Tudd, ho-ogy szeretlek... Ígérd me-eg, hogy rendbe leszel... Ha-a másért nem is... A kedvemért...- azzal nyomtam egy puszit az arcára- Készen állok...- azzal... Minden elfehéredett, körülöttem és Jake körül... Majd már semmit se láttam... Minden feketévé vált...
Jake szemszöge:
Ne... Nem tudok mozogni... Nem tudom megállítani... Beszélni se tudok... A tisztító fények elkezdték eltávolítani belőlem a gonoszt... Majd a sebet begyógyították... Fájt... Rohadtul fájt... De ahhoz képest semmi nem volt, mint ahogy Night, a végtagjainál kezdve lebomlik... Isten csak meglepődve nézi... Már tudtam mozogni, de még nem volt vége...
-N-NE!!!- potyogtak a könnyeim...- Őt nem lehet megtisztítani! Különleges démon! Olyan mint a Sátán! Csak a sötét erők tartják benne az életet!
-Ha ez igaz, akkor miért láttam a jóságot a tekintetében?- kérdezte.
-Talán... Mert lehet, hogy démon, de nem csak nekünk vannak érzéseink! Ezt kell nekünk megérteni! Küldd most a pokolba! Szüksége van a romlott levegőre!- már a végtagjai lebomlottak... De a por a testéből köré képzett egy pajzsot, szín tiszta pokoli, romlott levegővel látta el a testét. A végtagjai a porból visszaálltak. A szemei még mindig csukva voltak... Nem tért magához
-Erre még maga a SÁTÁN se képes! Ilyen tiszta levegőben pokolit teremteni szinte lehetetlen! MI EZ A LÁNY?!- lepődtek meg a katonák...
 Isten csak figyelte a történéseket. Az  ő szeme is csak guvadt a meglepettségtől... Mert Night nem csak a régi alakját kapta vissza, hanem a szarvai, fogai, körmei, farka és a szárnyai elkezdett nőni... Eddig gyakorlatilag feküdt a levegőn, de most szembefordult velünk, kinyitotta a szemeit... Már nem felemás volt... Bár... Még mindig két színű... Felül vörös, alul fekete... Szépen egyenletesen ment át az egyik színből a másikba... Nem tudom mitől de úgy világítottak a szemei, mint a nap... A ruhái egyre szakadtabbak lettek idővel, míg éppen csak azt takarta, amit kellett.
-Leányom! Azt nem mondtad, hogy te maga a sötét vagy. Csak azt, hogy készen állsz.

2017. július 9., vasárnap

17.rész

Képtalálat a következőre: „anime black angel boy”

Bukott angyalom...

17.rész


-Szeretlek!- mondta Darkness, miközben az ágyban ketten feküdtünk...
-Én is.- hazudtam...
"ADJ EGY ESÉLYT!" viszhangoztak a fejembe Jake szavai... Már egy hete nem voltam suliba... Hogy lehet...
-Darkness úr!- jött be a palotába egy szolga- Egy dühös bukott angyal áll a kastély előtt és a párja nevét kiáltozza!
A hülye! Megölt egy ártatlan embert! Reflexből elindultam kifelé, tényleg az a hülye volt! Csak sírva a nyakába ugrottam.
-Jake! Te hülye! Mit tettél?!
-Miattad tettem... Bone-al beszéltem... Ő mondta...
-Hülye! Csak... Tovább kellett volna lépned... Elég lett volna, ha csak én szenvedek!- a könnyeim patakokban kezdtek folyni- Szeretlek! Nem akarom hogy szenvedj!
-Érted megérte.- mondta mosolyogva, mi közbe az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek- Emlékszem, amikor kontaktlencse volt a szemedbe, akkor is gyönyörű volt, de, ahogy ezzel a szerelmes, megzavarodott tekintettel nézel rám, csak ugyanezt bizonyítja:megérte.
-De... Tudom... Hogy nem akarod ezt...
-Lehet... De jobban akarok veled lenni, mint elkerülni a poklot és... Ha akarnál se tudnál jönni a mennybe... Ezért én jöttem...- azzal megcsókolt, viszonoztam... Ilyen édesen még sose csókolt... Darkness csókja még csak a nyomába se ér...
-Pusztulj a jegyesemtől!- majd Darkness nekiszaladt, mert ez nem tetszett neki. Csak a düh beszélt belőle...
A harc véres volt... Általában Jake vére folyt... Ezalatt próbáltam leállítani Darkness-t, sikertelenül... Mikor megláttam, hogy Jake a halálán van, óriási erőt kezdtem magamban érezni, nőttem és nőttem... Olyan démonná változtam mint a Sátán... Dühömben neki mentem és a falhoz szorítottam, ő csak sírt... Most nem vele akartam foglalkozni, oda szaladtam Jake-hez, már nem démoni formába...
-Szólalj meg! Kérlek!- majd sírtam...
-Ny-nyugi rendben vagyok...
Megcsókoltam, ezzel annyi rohadtságot amit tudtam, kiszívtam belőle, de ezt már az emberi világban, tudtam... A Sátánhoz nem fordulhatok... Máshoz kell...
Elvittem Jake-t a Mennybe, ahogy vittem a hátamon, az összes angyal ránk figyelt... "Az nem Jake?" "Mit keres itt egy démon?" "Hogy bírja ezt a levegőt?" Őszintén szólva, lassultam... De minden erőmet beleadva, fájdalommal nem törődve, vittem fel a magas csigalépcsőn... Tudnám mi a f@sznak...
-Megállj démon! Ide nem jöhetsz be!
-Pusztuljatok az utamból! Tudtommal itt meghallgatják a kívánságokat! Menj amíg szépen mondom!
"Ez a démon tényleg imádkozni akar?" mondta a társának... Nagy nehezen felértem... Megtekintettem Istent... Letettem elé Jake-t, majd térdre borultam, és sírva mondtam...
-Istenem Istenem, kérlek, annak, ki miattam tért rossz útra, adj még egy esélyt, az életemet adom cserébe...

2017. május 17., szerda

16.rész

Képtalálat a következőre: „anime demon girl smile and cry”

Betörve...

16.rész


Reflexből pofoztam fel Darkness-t... Amit nagyon megbántam, mert kapni fogok érte a fejemre...
-Au...- csak ennyit szólt a meghökkentségtől... Majd később megszólalt- És még azt  mondod nem szereted azt az angyalt...
-Miért? Ez mitől bizonyíték bármire is?-tettettem a hülyét, de pontosan tudtam miért buktam le...,
-Az angyal megcsókolhat, de én nem... Őt visszacsókolod, míg engem felpofozol...
-És téged ez miért zavar a francba is! Nem kötelező engem kiszúrni magadnak!
-Mert nekem más nem kell! Szerinted szórakoznék itt, ha nem érdekelnél?!
-Egy kérdés... Azt mondtad, álmodtál rólam... És hogy, boldog leszek veled... Nézted egyáltalán az arckifejezésem?
Meghökkent...
-Szinte mindig mosolyogtál...
-Így ahogy most?- majd az arcomra mutattam... Mert pontosan tudtam, ha így mosolygok, ahogy most, akkor csak erőltetem a mosolyt, hogy elfedjem a fájdalmam... általában ezzel a mosollyal sírok, ha sírok...
-Pontosan! Imádom is!
-Értem... És... Minden látomásod be szokott teljesedni?
-Nagyon ritka ha nem... Csak ha az illető tudja mi lesz, ha úgy dönt... Ilyen alkalmakkor. Miért?
-Nem fontos...
-De akkor is érdekel!
-Csak azért, hogy tudjam mire számítsak...
Nem tudod hogy változtathatnám meg, mert ha ellenállok, akkor a Sátán erőszakoskodik. Nincs értelme ellenkeznem... De... Így se akarom... Azt hiszem, itt törtem meg... Mit kéne tennem? Próbálkozzak még, hátha? Vagy csak sodródjak az árral?
-Tudod... Nagyon szeretnék a továbbiakban veled lenni...!- mondtam, minden őszinteség nélkül... Talán így jobb lesz...
-Tényleg?- kérdezte felcsillant szemekkel.
-Van rá esély?
-Hidd el, van!- mondta óriási örömmel az arcán, majd átölelt... Én meg nem tudtam vissza fojtani a könnyeimet... - Mi a baj?
-Semmi, csak... Örömömben sírok...
-Szeretlek! És megígérem! Semmiből nem lesz hiányod!
-Köszönöm!- bár... Az lenne a legjobb, ha nem is találkoztam volna vele...
Sorry, hogy ilyen rövid lett, de remélem azért tetszett! :)

2017. május 3., szerda

15.rész

Képtalálat a következőre: „anime demon boy kiss”

Valami nem stimmel...

15.rész


-Én, meg az az angyal! Ch! Sátán ments! Kiráz a hideg az olyanoktól mint Jake...
-A szemed nem ezt mondja.
-De! Hidd el!
-Egy pillanat és jövök...-azzal el is ment...
-Várj! Még nem fejeztem be!
Keh! A faszér ment el! Semmi dolga! Áh... Nem tudom... Lehet, tényleg bele kéne törődnöm... A Sátán úgy se hagyja, hogy elmeneküljek ez elől, ő meg nem hajlandó több lányt egyáltalán megnézni se... Vajon mi lesz még ebből... Majd hirtelen feltűnt Jake...
-Szia...
-Szia, mit csinálsz itt?
-Egyenlőre csak állok, mint egy fatönk...
-Miért?
-Hosszú sztori... Neked nem órán kéne lenned?
-Öhm... Mosdóba jöttem...
-Megint? Vagy az előbb nem ott voltál?- nem enyeledhetek normális beszélgetésbe Jake-el... Lehet Darkness valahol figyel... Nem tudom miért, de ezt érzem...
-Mindegy... Nem is tudom az előbb miért voltam kint...- ööö... Okééé...
-Viszont én lassan visszamegyek a tanterembe...
-Ne!- ez nem Jake-re vall... Valami nem stimmel...
-Mit akarsz?
-Csak... Attól a sráctól régen töltöttünk egy kis időt együtt... Lehetünk egy kicsit együtt?
-Te? Órákról lógni? Na ne röhögtess!
-Egyszer-egyszer nekem is belefér... Csak ezt az órát...
-Nagyjából tíz perc van még...
-Az is több mint a semmi...- valami itt tényleg nem stimmel...
-Mit akarsz?- kérdeztem újra.
-Csak... Veled szeretnék lenni...- ez... Valahogy nagyon jól esett.
Leültem a földre, majd a tőle ellenkező irányba néztem, ha jól sejtem, még el is pirultam...
-Hiányzott, hogy beszélhessek veled...- mondtam, nem foglalkozva azzal ki hallja...
-Nekem is.... Lehet egy kérdésem?
-Hm?
-Szereted azt a démont?
-Őszintén? Nem...
-Miért?
-Kedves meg minden... De nem érzek iránta semmit...
-És irántam?
-Az... Maradjon az én kis titkom...
Még beszélgettünk... Minderről, ami épp szóba került... Jó volt, de valami mégse stimmelt... Az óra végén ő felállt, és jött, hogy felsegítsen. Felhúzott, majd úgy éreztem, túl közel kerültem hozzá... A testem át vette felettem az irányítást... Megcsókoltam... Ő nem így csókol... Kinyitottam a szemem és...

2017. április 22., szombat

14.rész

Na! Sziasztok!  Ne haragudjatok, hogy ilyen lassan jönnek a részek, de egyszerűen nem jön az ihlet... :( Nem nagyon tudom mit folytathatnék mivel... Ez is spontán jött és inkább leírtam, mielőtt elfelejtem. Remélem tetszeni fog! :) Amint tudom, hogy mivel akarom folytatni melyiket, fojtatom!

Képtalálat a következőre: „manga demon”

Szekér és szaladás...

14.rész


-Öm... Szia... Nem hittem volna hogy ennyire domináns ez a démon... Nagyon erős a démoni kisugárzása... Érthető, hogy erősebb a Sátánnál is...
-Aha, ja, viszont én megyek, mert fontos dolgom van...- Nem szoktam enni, de az emberek között kel... Szörnyű lehet nekik ez mindig...
-Mi?-érdeklődött...
-Hosszú...
-Oké...
Gyorsan elszaladtam a mosdóba, mert nem vagyok hozzá szokva és elég kellemetlen érzés... Miután végeztem és kiléptem az ajtón, Darkness várt az ajtó előtt...
-Miért nem tudod elkerülni azt a rohadt angyalt?!
-Egy, szerintem ha már hallgatóztál, hallhattad, leráztam, kettő... MI KÖZÖD VAN HOZZÁ?!
-Szerintem elég sok!- oh a francba... Elbasztam... Hogy faszér kell mindig eljárjon a szám...
Válasz ként, csak fújtatni tudtam...
-Miért ellenkezel ennyire?- kérdezte a falnak dőlve, nyugodtságot erőltetve az arcára.
-Talán mert ez az egész az akaratom ellenére volt?
-Miért nem tudod elfogadni?
-Mert nem akarom!
-Miért?!
-Az előbb mondtam!
-Az IGAZI okát akarom hallani!
-Nem vagyok hajlandó elfogadni! Ennyi!
.Mond el mi jár valóban a fejedben!
-Legalább a gondolataimba ne akarj befurakodni!
-DE! Egyáltalán nem tudom mi jár a fejedben! Tudni akarom!- és itt kezdett az emberi formából démoniba alakulni... Megijedtem... Mialatt átalakult, a pokolba találtam magam, de egy olyan szegletén, amit még nem láttam...- VÁLASZOLJ!!!
Tehetetlen voltam... A Sátán se segíthetett volna rajtam... De a nagy számmal nem adom fel olyan könnyen.
-Nem! Nem vagyok hajlandó válaszolni! Én ebből- itt elkezdett könnyezni a szemem- nem kérek! Elegem van abból, hogy a Pokolba nem hagysz békén, mire ahol azt csinálom amit akarok, és úgy ahogy akarom, te idejössz és még ezt is elveszed! Ezt a kis szabadságot, amim még maradt!-itt már csak bőgtem... Nem tudtam visszafojtani...
Lassan elindult felém, közben elkezdte visszakapni az eredeti formáját. És visszatétünk az emberek közé. Amikor elég közel volt hozzám, megölelt. Hosszan...
-Kérlek bocsásd meg, hogy megsirattalak... De... Furcsa, hogy nem tudom mit gondol rólam a másik... És... Már kiéltem magam, de... Ez új... Te... Egyszerűen taszítasz magadtól... Miért? Nem vagyok kedvedre való?
-Nem erről van szó... Nagyon is tetszel külsőre, de nem akarok tőled semmit...
-Miért pont te vagy ennyire más, mint a többi lány?
-He?-lepődtem meg.
-Miért állsz ki a sorból és nem leszel az, aki, mint a többi lány, ha kell, akár szalad is utánam... De e helyett én szaladok utánad...
-Ne szaladj olyan székér után, ami nem vesz fel...- ezt gondolkodás nélkül rávágtam...
-Lehet... Mert már valakit felvett, de akkor is futok még, ha kell. Ha végre kiszúrtam, nem engedem nélkülem elmenni. És igen... Rájöttem... Az emlékeibe, ahogyan rá nézel egyértelmű... Szereted, mi?
Még én se fogtam fel, de ő már kiolvasta a szememből...

2017. március 15., szerda

13.rész

Képtalálat a következőre: „anime girl and boy”

Gond, gond után...

13.rész


-Szia Daw...-észre vette Darknesst...-Te ki vagy?
-A pasija.-ezzel a mondattal magához húzott és átölelt...
Láttam Jake arcán, hogy beugrott neki amit mondtam... Majd Darkness odasúgott nekem.
-Úgy látszik nem volt ok nélküli a feltételezésem, már ha ránézek erre az angyalkára, a nézéséből megállapítom, hogy magáénak akar.
-Örülök... Hogy megismerhettelek...
-Nem volt valami lelkes...- majd szúrós tekintettel nézett felé.-Menjünk Ni... Dawn...
Miután elmentünk elég messzire Darkness megállított...
-HOGY?! BELESZERETTÉL AZ ANGYALBA?!
-Miből gondolod?
-AMIATT, AHOGY NÉZETT RÁD, BELENÉZTEM A VELED KAPCSOLATOS EMLÉKEIBE, SZERINTEM INNEN TE IS PONTOSAN TUDOD!
Azt nem mondhattam, hogy semmi köze hozzá, szóval hazudtam...
-Csak stratégia.
Elkezdett sírni...
-Akkor kérlek... Velem is csak stratégiáz... Szeretném tudni milyen az, amikor én rám nézel így...
Ó drága Sátán! Mibe kevertél... El kell játszanom... Feltűnő lenne, ha nem tenném...
-Kicsikém... Tényleg ezt akarod?
Csábosan néztem rá, galád mosollyal, miközben átkaroltam a nyakát és közelítettem az arcommal. Viszonozta. Megcsókolt... Nem akartam... Ha tehettem volna, eltaszítottam volna magamtól, de nem tehetem... Csók után hosszan ölelt.
-Köszönöm!- mondta.
Lassan visszamentünk, kb. az óra második felére... A tanár csak kelletlenül köhögött... Leültünk a helyünkre... Aztán hirtelen nagyon rám jött a szükség...
-Mindjárt jövök.- szóltam Darkness-nek.
Nem is szóltam a tanárnak, de mentem a mosdó felé, amikor Jake-be botlottam...
-Sz-szia...
-Ö... Szia- a francba! Ez se tudott később erre járni... Bár ha tehetném, vele lennék, de mintha egy fal állna közénk...

2017. február 9., csütörtök

12.rész

Képtalálat a következőre: „anime girl and boy on school”

Darkness-el a suliban...

12.rész


-Mondd el még egyszer! Mit csináltál, ha nem tudtál haladni?!
-Csak...
-Meg mondtam! Nekem te ne dadogj!
-É-értem, hát... Nagyon sokan szobafogságot kaptak, és így nem tudtam annyit haladni, igazából... Nem is nagyon sikerült, mert mind azt mondta, hogy a többiek nélkül nem mer...
A Sátán csak sóhajtott egyet, majd újra megszólalt!
-Tudom, hogy hazudsz... Ha nem is mondod el az igazat, akkor is értékelem ezt a képességet: folyékonyan hazudni... Kevesen tudnak rendesen, szem rebbenés nélkül.
-Köszönöm!- nem érdekelt az idióta ok, örültem neki, hogy nem kapok büntetést...
-Viszont most menj vissza Darkness-hez, nagyon hiányolt.
-Rendben!
Miközben Darkness-t kerestem, Jake-n gondolkodtam... Miért volt vele olyan jó? Miért olyan jó, amikor hozzám ér? Miért akarok vele lenni? Miért dobog hevesen a szívem (olyan érzés mintha) ha vele vagyok?
-Mi tartott ennyi ideig?-majd megölelt.
-Hát... A Sátánnal is beszéltem, az i...- hallottam, ahogy elkezdett szaglászni... Rossz előérzetem van...
-Ez mi... Kié ez a FÉRFI parfüm? Mert biztos nem az enyém!
-Ööö...- jó volt a megérzésem...- Hát, szereztem pár fiú havert is, egy-egy gyors ölelés... Biztos rám ragadt a szaguk...
-Csak haverok?
-Igen.
-Értem... Ma alszunk együtt, vagy kicsit gyors?
-Tegnap is lehettél volna ilyen figyelmes...
-Most az vagyok... Na? Mi a válasz?
-Hát...- annyira kérlelő tekintettel nézett... Egy ember nem tudott volna nemet mondani...-Nem.
Nagyon meglepődött...
-Miért? Megbántottalak?
-Te kérdezted, én válaszoltam, azt kérted legyek őszinte. Az voltam.
-Csak ma!
-Holnap meg ugyanezt mondod...
-Nem! Megígérem!
Csak addig kérlelt, ameddig bele nem egyeztem, szóval... Vele fogok aludni...
A nap további részében beszéltem még Bone-al, neki mindig elmondhatom a gondjaim, a valóságot, ebben viszont nagyon megbízható... De nem csak ezért a legjobb barátom, lehet, hogy nagyon hebe-hurgya, de annál nagyobb a szíve, minden démonnak vannak érzései, ha nem is mutatják ki. És, mert mennem kellett suliba, mentem aludni...
Már készülődtem, átöltöztem pizsibe, nem sokkal utána belépett Darkness. Én mentem az ágyba, hogy pihenhessek, az ágy egyik végébe, a fal felé fordulva, ő jött utánam, odabújt hozzám, és hátulról megölelt.
-Miért vagy ennyire ellenséges?
-Hogy érted?
-Még csak nem is felém fordulsz...
-Aludni akarok, nem társalogni...
Magához szorított még jobban, majd ezt súgta a fülembe:
-Csak, fordulj felém, kérlek... Hadd kerüljek közelebb hozzád.
Tudtam, nem hagy békén... Odafordultam hozzá, a szeme lángolt az örömtől... Magához húzott, megcsókolt... Könnyek szöktek a szemembe... Szerencsére besötétítettem a szobát... A fejem a mellkasán, ő ölelt, meg se mozdultam... Úgy aludtunk...
Másnap, amikor felkeltem, az első mozdulatomra ő is felkelt.
-Jó reggelt!
-Te miért kelsz fel? Alhatnál még...
-Megyek veled suliba!- mondta mosolyogva.
-HOGY MI?!
-Nem akarom hogy ölelgessenek...
-Mintha akkora tragédia lenne pár ölelés...
-Ameddig engem nem ölelgetsz, addig igen!
Elindultunk... Miután ott voltunk, ő is szörnyülködött egy sort a tájon... Csak azt nem tudom, hogy fogom megoldani azt amikor Jake-al össze fog futni... Szokásomhoz híven mentem a kávézóba, Darkness-el, az itteni nevén, Logan Winstone...
-Két tüzes kávét.- szólalt meg Darkness...
-Te is kezded?-kérdezte vissza az eladó.
-Bocsi! Ugyan onnan jöttünk...
-Akkor mit?
-Két kávét...
Amint megkaptuk Darkness első kérdése:
-Mi ez a barna lötty?-csak a fejemet fogtam...
-Kávé!- vágta rá a pasi...
-Ez?! Adjon már valami normálisat!!!
-Da... Logan! Itt ilyen!
-Tényleg?
-Igen!
-Oké...
Már leültünk, hogy igyuk a kávénkat...
-Mire jó ez az egyfolytában való késés?
-Rossz benyomás a tanárnál ami egyenlő: tisztelet, mert képes vagy szembeszállni egy tanárral... Érted?
-Ja, kezdem...
Megittuk a kávéinkat, majd elindultunk... Amint beléptünk a terembe (persze most is meg volt a hatás...) mindenki megbámulta Darkness-t, főleg a lányok...
-Fray kisasszony! Ki ez magával?
-Ja... Csak a ku...- kuzint akartam mondani, de vállba könyökölt...-a fiúm...
-És hogy meri megengedni magának azt, hogy behozzon egy idegent az osztályba?!
-Ja... Hát nem mondták az igazgatóságon? Mindegy... Úgy is marad...
-Maga ne merjen így beszélni velem!?-próbált üvölteni, sikertelenül...
-Nekem tök mindegy marad-e vagy nem, vele kell megbeszélni, és ő nem fog bele egyezni... Ismerem már...
-Jól mondja.
A tanár csak elfehéredett és bólogatott, majd szitkozódott egy sort magában... Az óra folyamán szúrósan nézett felénk... Óra végén mentem is a folyosóra, már szinte megszokás... (ilyen rovid idő alatt) Darkness jött utánam... A folyosón persze (sajna kiment a fejemből) összefutottunk Jake-el is...

2017. február 4., szombat

Nem hagyhatjuk!

Meg akarják rövidíteni a nyári szünetet!


Ki ért ezzel egyet? Én nem! Meg kéne oldani, hogy ez ne történjen meg! Facebook-on csináltam egy nyilvános csoportot, ami ezzel foglalkozik! Szeretném elérni, hogy maradjon a szünet hossza, mert mindenkiben tartja az életet a nyári szünet, és nem elosztani kell, hanem MINDENT kipihenni!

2017. február 3., péntek

11.rész

Ha akarod, írd meg a véleményed! Hidd el, érdekel! :)

Képtalálat a következőre: „angel girl and devil boy anime”

Szeretlek, de nem fogtam fel...

11.rész


DAWN!!!- csak ezt a szól hallottam Jake-től.
Lassan kinyitottam a szemem, majd Jake kétségbeesett arcát láttam, amint megkönnyebbült.
-Ki az a Dawn?- majd ráreagáltam hogy én...
-Emlékezet kiesésed van?
-Ja nem, csak... Mindegy, eszembe jutott...
Nem érdekelte amit mondtam, csak megölelt, az emberi világba voltunk, kaptam levegőt, de... Miért hozott vissza, miért nem hagyta hogy meghaljak, "meg lett rontva a lelkem", jobb nekik, ha az ilyen meghal, mert már ők se tudnak segíteni rajta... Nem értem...
-Mi-csuklott meg a hangom-Miért nem hagytad hogy meghaljak...?
-Már mondtam, hogy szeretlek, az se érdekel, ha démon leszel.- nem tudtam semmit se mondani, csak sírtam... Mióta az eszemet tudom, azóta először... Visszaöleltem, majd ezt súgtam a fülébe, azt se tudtam mit beszélek:
-Kérlek... Mindig legyél velem...- majd mindketten reagáltunk rá...- Mármint... Nem úgy gondoltam...- eltoltam magamtól, nem tudtam mit mondani és belém is nyílalt a fájdalom, távolabb se tudtam menni, csak elpirultan maradtam csendben... Ő csak mosolygott, majd válaszolt és újra megölelt...
-Rendben... Mindig veled leszek...
Még ölelt egy darabig, jól esett, de... Nem tudom miért... Majd eszembe jutott, hogy távol kéne tőle maradnom... Eltoltam, ahogy tudtam, mert még mindig fájt minden porcikám, majd minden dühöt, ami mostanában felgyülemlett bennem, rajta vezettem le.
-Te kerülj el engem messziről! Ne szólj hozzám, viselkedj úgy, mintha nem is ismernél! Mert én úgy fogok! És nem állok jót magamért, ha te ennek az ellenkezőjét teszed!- meghökkent.
-Mi történt?- kérdezte- Rosszat mondtam? Te kértél rá!
-Csak úgy jött, de én szívem szerint messziről elkerülnélek, szóval ne gyere a közelembe!
-De...
-Semmi de!- elkezdtek megint folyni a könnyeim... Nekem se esett jól...- Csak kerülj el messziről!
-Megígértem, hogy veled leszek, nem szegem meg!
-Ne játszd már megint az álszentet!
-Valaki eltiltott tőlem a démonbarátaid közül?- telibe...
-Az az én dolgom...
-Ki volt az? Elintézem!
-Haha! Még hogy te... Megnézném... Basszus!- leesett, hogy elárultam magam...
-Miért? Ki ő? Maga a Sátán?- majd nevetett.
Jó is lenne, ha nem lenne igaz... Nagyon átlátszó, hogy démon vagyok, azok alapján, amiket tud rólam, elmondom... Ok gyanánt... Nem akarom, hogy bármi legyen, amiből még rosszabbul jövök ki...
-Akkor tudod betartani az ígéretedet, ha most teszel nekem egy másikat...
-Rendben!- Jake gondolatai: ha vele lehetek, nem érdekel mit kell megfogadnom.
-Amit most mondok, nem mondod el senkinek se!
-Rendben!
-Én... Már halott vagyok...
-Na ne szórakozz velem!
Nem hitte el... Megfogtam a fejét és a mellkasomhoz tettem.
-Mi-mit csinálsz?!
-Hallasz dobogást?- leesett neki...
Nem akarta elhinni, ezért próbálkozott, hátha mégis hallja a hangját. Eltávolodott a mellkasomtól, majd megszólalt:
-Mi vagy te?
-Démon, de nem abból a tág fogalomból, amiben minden benne van, hanem a Sátán fattya, tiszta vérű démon...-eddig is fehér volt, de most még fehérebb lett, de nem menekült.
-Miért nem futsz, hogy "te mi vagy?" meg ilyen kérdések, hogy újságold a nagy hírt, a drága Istennek?- mondtam lenézően...
Majd meglepő dolog történt... Megölelt...
-Tényleg érdekel, hogy hogy lehet a Sátán az apád, de nem fogom megszegni a szavam... De... Cserébe te is tegyél egy ígéretet...
-Mi lenne az?
-Adj egy esélyt.
-Mire?
-Nekem... Ne taszíts el többet magadtól...
-Én... Én már el vagyok jegyezve...
-Ilyen fiatalon?
-Hát... Van egy Sátánnál is erősebb démon... Ő a jegyesem...
-A Sátánnál is erősebb?
-Igen...
Kiöntöttem neki a szívem, ami nincs... Elmondtam neki mindent, a valódi nevemet, hogy miért nem vett észre és, hogy hogy lehetek a Sátán "lánya" Már csak azt nem tudom, mit fogok mondani a Sátánnak, hogy nem sikerült haladni...

2017. január 28., szombat

10.rész

Na! Sikerült összehozni! :D Remélem tetszeni fog! Ha pedig szeretnél csatlakozni a facebook csoporthoz, itt megteheted!: https://www.facebook.com/groups/1198079376940046/?fref=ts És nagyon hálás vagyok +100 oldalmegjelenítésért! :*

Képtalálat a következőre: „anime heaven on demon”

A mennyben...

10.rész


Férfiból volt ő is... Az első nehéz tárgy, ami a kezembe akadt, már rögtön repült felé. Egy bögre volt... Kikerülte... Az pedig összetört...
-Ne félj...-mondta, de mondhatta, nem nyugtatott meg.
A következő repülő tárgy, a kukám volt... Ami fémből van... Na és ez talált.
-AU!!!-fájlalta a fejét, amit eltaláltam.
-Én mondtam hogy menj ki!- mondtam full vörös arccal.
-Te aztán makacs vagy.
-Még te beszélsz?!
Ezzel felállt, és kiment... Felvettem egy hosszú sárga nadrágot, fekete toppal. Persze a sapka, a farok a nadrágban, és kontaktlencse alap. Irány az emberi világ.
Megint elmentem kávézni, a srác megint kezdte.
-Szia, ma mennyire tüzesen kéred?-kérdezte mosolyogva.
-Rossz kedvem van, jobban jársz, ha nem szórakozol.- mondtam galád mosollyal az arcomon.
Vette az adást, kiszolgált, én elhúztam az időt, majd mentem is. Az óra elkezdődött, a tanárnál nem jó fát tettem a tűzre, de pont leszartam. Gyorsan vége lett. Mentem a folyosóra, folytatni munkám, amikor...
-Csak ne mocorogj!- kapott el az angyal, magával vonszolt, és egy helyen, ahol ketten voltunk, levette a sapkámat... Elfehéredett...
-Tényleg igazam volt...-mondta- Mostantól rohadt messziről elkerülöd a démonokat, és velem leszel, hogy ezek- a szarvaimra mutatott-eltűnjenek!
-Neked mi közöd van ahhoz, hogy én mit csinálok?! Én döntöm el!
-Szerinted rosszat akarok?! Később még hálás is lennél érte!
-Én jobban ismerem magam, mint te, aki tegnap látott először!
-Lehet, de viszont én tudom, hogy most mi a jó neked!
Már nem is válaszoltam, csak tovább akartam lépni, mert nem fogok társalogni, egy érthetetlen angyallal! De történt valami a mire nem számítottam... Jake az angyalok portálját használta... Elvitt a mennybe... Már a levegővétel is fájt... A bőrömet is marta... Érzem, hogy kiszedi azt az életet belőlem, amit a Sátán adott...
-VIGYÉL VISSZA!!!
-Nem! Meg fogunk tisztítani! Meggyógyítunk!
-Minek?! Ennyire fontos egy ember, akiből lassan démon lesz?!-mondjuk már az, de mindegy...
-Mert... Mert... Ha nem is ismerlek hosszú ideje, de nagyon megkedveltelek- elkezdett könnyezni- és nem akarlak elveszíteni!
-Hát... Abban a pillanatban elveszítettél, amikor idehoztál...
-Hogyhogy?- nagyon meglepődött.
-Az az én dolgom, nem a tied... De ha nem viszel mi-minél- már beszélni se tudok rendesen, úgy fájt- e-e-előbb, megsz-szűnök létezni.
-Te... TE DÉMON VAGY?!
-Ne-em, csa-ak a dé-mon, aki kifogott...- csak kapkodtam a levegőt majd nagy nehezen kimondtam- megr-rontotta a le-lelkem.
Innen nem sokra emlékszem, csak arra, hogy minden sötét lett, talán meghaltam, talán nem... Ki tudja?
Ha tetszett légy rendszeres olvasó, ha akarod, akkor meg írd meg a véleményed! :)

2017. január 21., szombat

9.rész

Bocsi a képért... Találóbbat nem találtam... :( A történetből megtudod miért...

Képtalálat a következőre: „nude demon anime girl covered with a towel”

Undorból vonzódás...

9.rész


Egyenesen a Sátán irányába haladtunk, mikor odaértünk megijedt a Sátán... Egyre furcsább az egész...
-Megegyeztünk! Bemutatsz lányokat! És én választok! Miért azt az egyet irigyeled tőlem, amelyiket magaménak akarom?!
-Sajnálom uram! De őt nem mutattam volna be, de nem találtam olyat, aki most házasodna... Csak őt tudtam volna, megoldásnak határidőre, de olyan ronda, hogy biztos voltam benne, hogy elutasítod őt is.
-Jó, most tényleg őszinte voltál, de egyszer úgy is meg fogja unni, és az én karjaim közé fog szaladni.
-Bocs... De nem hiszem...- szólaltam meg én is- Szívesen foglalom magam el ezzel...
-He?- lepődött meg Darkness.
-Ezen miért lepődött meg? Hisz tud mások gondolataiban olvasni...- kérdezte a Sátán.
-Igen... De az ő fejébe nem látok bele...
-Te tudsz mások fejében matatni?
-Beszélj vele szépen!-cseszett le a Sátán...
-Ő lesz a feleségem! Egyenrangúnak tekintem, örülök hogy őszinte! Nagyon kevés ilyen van velem szemben!
-Értem...
-A gondolatai nem ezt mondják...- szólt be a Sátánnak.
-Akkor ezért fél tőled a Sátán?
-Eddig apának hívtad, most mi lett?
-Ááá... Kedvemtől függ...
-Kérlek, ne kezdj el te is félni tőlem, mert nagyon szeretlek. Elmondtam, hogy már évek óta ismerlek... Nem akarom hogy elvesszen az őszinteséged, mert azt se fogom tudni mit gondolsz...
-De én nagyon örülnék annak, ha letennél!-le is tett.
-És? Mit gondolsz rólam?
-Szerintem nem akarod tudni...
-De igen.
-Nagyon jól nézel ki, kedves is vagy, de az aurádban van valami, amitől kiló méterekre kerülnélek.-mellbe verte.
-De legalább kimondod amit gondolsz... És mi az amitől ennyire távol maradnál tőlem?
-Nem tudom...
Várjunk csak... Lehet, hogy az ereje taszít ennyire... Az erő általában az aurában mutatkozik meg... Lehet tényleg ettől irtózok...-De van egy sejtésem...
-Mi???- nagyon érdekelte...
-Szerintem az erő, amit kibocsát az aurád...
-Ja, csak ennyi?- elvégzett pár mozdulatot, és elmúlt a "bottal se nyúlnék hozzá" érzés, inkább vonzó, mint taszító...-Most már jó?-elpirultam...
-Ne-nem tudom miről beszélsz... Egyébként... Mit csináltál?
-Elrejtettem az erőm.
-Értem...
-Még mindig undorodsz? Még mindig nem szeretsz?
-Nem.- eszembe jutott az az idióta angyal, vajon vele mi van... De... Én miért gondolkodom rajta?
-Úgy látszik szeretsz, látszik a szemedben!
-Valamit félrenéztél! Már már bottal képes lennék magamtól hozzád érni, de semmi több!
Majd sértődötten távoztam...
-Nightmare Devil! Azonnal visszajössz és bocsánatot kérsz! A francba! Nem hallotta! Akkor szobafogság! Uram! Akkor megy be, amikor akar.
-Rendben.- de csak Nightmare után bámult.
*Miután már Night szobafogságban volt, és épp készült aludni.
Öltözködtem, a sulis ruhámat kerestem, de a ruháimat már levettem. Egyszer csak nyílik az ajtó. Darkness volt az. Az első dolgot, ami a kezembe akadt, hozzávágtam (ebben az esetben egy tankönyvet).
-KIFELÉ!!!!!!!!
Majd valamivel eltakartam csupasz testem.
-Nem hallottad?!
-Nem, nem hallottam.- majd közelített felém...
Ha tetszett, írd meg róla a véleményed, és ha akarsz, légy rendszeres olvasó! :)

2017. január 18., szerda

8.rész

Kapcsolódó kép

A rosszabb élet se könnyű, jön a kérő...

8.rész


-Nem akartam felkelni, mert tudtam, hogy a Sátán rendezi az eljegyzésemet, de ő se ismer engem, én se őt... Ebből lesz egyáltalán valami?
-Gyermekem! Kelj fel! Itt van!
-Igen... Uram...-mondtam fél álomban, majd reagáltam, hogy a Sátánnal beszélek...
Kipattantam az ágyból, felvettem egy shortot és egy haspólót és beraktam a kedvenc köldök piercingem. Vittem fel egy kis sminket ( értsd úgy, hogy kihúztam a vízvonalam, meg raktam fel egy kis spirált ), majd fésülködtem.
-Uram! Jó lesz így?-nem mertem az ismeretlen előtt mutatkozni a Sátán beleegyezése nélkül.
-Igen... Itt nem a ruha a fontos, hanem a tekintet.
-Értem...- akár a Sátánnal akár nem, nincs lelkesedésem...
Kimentünk, megtekintettünk egy tetszetős démont, de volt benne valami taszító... Olyan aurája volt, amitől még bottal se piszkáltam volna... Amint kiszúrt, elkezdett bámulni, le se vette rólam a szemét... Nagyon zavaró volt...
-Kedves Darkness! Hadd mutassam be a lányomat, Nightmare-t.
-Azta... Vagyis... Nem hittem hogy ennyire szép lesz... Azt hittem rád hasonlít.-ez mellbe verte a Sátánt... De nem értem... Miért nem hozta elő a tüzeit...-Nem érdekes... Szerintem, jóba leszünk Night-al.-mosolygott rám, egy pillanatra se vette le rólam a szemét... Letérdelt, megfogta a kezemet, megcsókolta...-Nightmare Devil, hozzám jössz feleségül?-majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt..
Kirázott a férfitól a hideg, hezitáltam... Majd megéreztem a Sátán égető tekintetét...
-I-igen...
Csak magához rántott és megölelt...
-Csak ezt kellett mondanod... Már az enyém vagy!-súgta.- Kérlek, magunkra hagynál? Szeretném megismerni!- ez már a Sátánnak szólt.
-Te-természetesen...- Hogy mi?! Megbicsaklott a SÁTÁN hangja?! Ki ez?!?!-Csak, majd pár óra múlva dolga lesz... Suliba kell mennie, hogy gyarapítsa a sereget.- Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni a sulit...
-Három napot igazolhat a szülő... Ez nagyon fontos a mi szemszögünkből.- szólt Darkness
-De mára is komoly dolgot akartam, mert már megkezdődött a bekebelezésük, és nem hagyhatom annyiban...- próbálkoztam.
-Hát... ha ilyen fontos neked...
-Nem okozhatok apámnak csalódást...- ez az!
-Nem okozol, pár napot rá ér...-az utolsó mondat nem kellett volna...
-Hát... Akkor mégis tölthetek veled időt!-majd mosolygott rám.
A Sátán távozott, majd próbáltam nem odanézni, de ez az alak... Csak nézett...
-Öm... Mit szeretnél?-kérdeztem zavaromban.
-Semmi, csak... Annyira tetszik a szemed...
Egyre jobban fúrta a tekintetét az enyémbe, ijesztő volt... Az arca közelített...
-Öm... Most ismertelek meg... Várjunk még egy kicsit...
-Rendben... Igazad van...
Megfogta a karomat, majd magához rántott, és átölelt...
-De már akkor is az enyém vagy, régóta álmodozom rólad.
-He?-lepődtem meg.
-Jövőbe látok, és mióta ismerem apádat, azóta ott voltál az álmaimban. Minden reggel felriadtam, mert már nem voltál velem... Szörnyű volt...
-Igazán kedves bók,-eltoltam magamtól (legalábbis akartam )- és szeretem ha ilyesmiben őszinte a másik fél...
-Miért ne lennék őszinte?
-Honnan tudtad, hogy a Sátán fog bemutatni?
-Láttam... Csak sajna az időt nem látom... De pont úgy, azzal az arccal jöttél be, ahogy megálmodtam minden éjjel... Nyugodj meg, idővel meg fogsz szeretni... És én nagy lelkesen kivárom, mert már a közelembe vagy.
Nyálgép...-Szerintem nagyon összekeversz valakivel!-majd nevettem.
Mivel még mindig az ölelésében voltam, nehéz lett volna menekülni... Az ölébe kapott, és elvitt a kertbe.
-Ha most megcsókollak, elmehetek?-kérdeztem, majd erre felcsillant a szeme-Na?
-Tényleg, kapnék?
-Hát... Ahhoz képest, hogy tegnap kezdtem, nem akarom, hogy kárba vesszen... Nem vagyok nehéz? Már sokan mondták...
-Sokan? Kik?
-Ha azt én most felsorolnám... Na, akkor az úgy jó? De előtte kérlek, tegyél le...
Letett, valószínűleg igazat mondott, mert úgy viselkedett, mintha ezer éve ismernénk egymást... Még jobban magához ölelt, majd megint közeledett az arca, csak, most nem akadályoztam meg... Ha el kéne mondanom, hogy mennyire csókol jól, akkor, nem tudnám még szavakba se önteni... Mintha Istennel csókolóznék... Abba maradt, megint csak nézett rám...
-Kérlek, minél többször add meg nekem majd ezt a boldogságot, hogy ajkaink összeérnek...-esküszöm... Ez egy nyálgép!
Hangokat hallottam a bokorból, odamentem, majd ráugrottam a személyre, és a nyakához fogtam a karmaim... Bone volt... Engedtem a szorításon.
-Na te meg mit keresel itt?
-Ismered?- kérdezte Darkness.
-Ja...
-Hát... A Sátán küldött, hogy hogy megy a randi...
-Érthető... Hiszen fél tőlem... Nem akarja, hogy megharagudjak...
-MI?!?!?-kérdeztük együtt Bone-al-Miért félne tőled?-folytattam egyedül.
-Mert jóval erősebb vagyok nála.
-Akkor miért nem te vagy a helyében?-kérdezte Bone.
-Én csak egy olyan lányra vágyok, akit szerethetek, nem kell nekem hatalom...
-Valami olyasmit mondott a Sátán-szólalt meg újbol Bone- mielőtt eljöttem, hogy "Eddig mindenkit ránézésre elutasított, de a legjobb katonámra meg rácuppan, rögtön meg is kérte a kezét, nézd meg, hátha mégse kell neki..." azt hiszem...
Darkness nagyon dühös lett, felkapott és vitt magával...
Na, ez lett volna! :D

2017. január 17., kedd

7.rész

Képtalálat a következőre: „anime satan”

Hívat a Sátán...

7.rész


-Áhh! Az otthon illata! Nagyon hiányzott!- tértem haza, és örültem, hogy mialatt ott eltelik az éjszaka, nálunk két nap.
-NIGHTMARE!!!!!!!!!- szaladt hozzám Bone.
-Mi az?
-A Sátán hívat!-ettől a mondattól, majdnem megállt bennem az ütő, mert ő dicséretért sose hív senkit...
-O-oké... Me-megyek...
Elindultam, a törzshelye felé... Majd Bone odakiáltott hozzám:
-Sok sikert! Vigyázz magadra!
-Kö-köszi!-majd nyeltem egy nagyot...
Amikor odaértem, nem volt ott. Indultam keresni, amikor.
-Nightmare Devil!-a hang hallatán majdnem elájultam.
-I-igen?
-Mit csináltál eddig?-közben előjött.
-A tervemet kezdtem el...
-Csak hogy Bone jóval előbb ért ide, mint te!
-Ott lassabban telik az idő...
-És ki az az angyal, akivel olyan jóba lettél?
-Hát... Azt hitte ember vagyok, és...
-És?
-És bevallotta, hogy szeret...
-Hm... Hmm...Hmmmm...- ó hogy mi lesz itt...-Ügyes vagy lányom!-először hívott így...- Előbb is elkezdhetted volna a szakmát! Tehetséges vagy! A terved se lehet rossz, elmeséled?
-Ugye egy iskolához osztott be...
-Ne magázz!
-De mindenki magázza!- tűz kezdett körbevenni...
-Nem megmondtam! NE MAGÁZZ! Na igen... Mesélj még.-a lángok visszamentek eredeti helyükre...
-És ott a legfélénkebb embereket akarom rávenni, hogy "vadok" legyenek, ma azért voltunk addig el, mert graffitiztünk az éjjel, meg ittunk...
-Lányom! Tudom, hogy könnyen berúgsz, és kijózanodsz, utána már nem... Emlékszel valamire, amit csináltál közben?
-Őszintén? Nem emlékszem semmire, csak valami közepén józanodtam ki, és a végére emlékszem...
-Ki vele!
-...
-Mondd!-a lángok újra a színen...
-Csókolóztam azzal az angyallal...-az arcára düh ült ki, a lángok egyre intenzívebben pattogtak...
-Hogy történt?!
-Arra nem emlékszem!
-Beleszerettél?!
-Nem! Egyenesen utálom! Egyfolytában csak basztat! Miért éreznék iránta bármit is? Hiszen egy angyal!-törtem ki, mert ez meg engem dühített.
A lángok elaludtak, majd megint megszólalt a Sátán...
-Jól tettem, hogy megmentettelek. Hirtelen haragú, jó stratégiát összerakó, gyűlölettel teli szívű... Mi kell még? Lányom, csak annyit kérek, kerüld  messziről azt az angyalt... Ugyan kellenének még bukott angyalok, de ez csak halált érdemel. De te! Te a jobb kezem leszel!-mosolygott rám, majd levette a sapkámat, és összeborzolta a hajam.
-Kérem...-szúrós tekintet a Sátántól-Khm... Kérlek, ne kivételezz velem, furcsa ér...
-Nem érdekelnek az érzéseid, csak dolgozz jól és különleges bánásmódban fogsz részesülni, kapsz egy szép férjet, arany életet élsz... Kell más?
-Nem...- bár nem akarok így élni... Nem tudok mit csinálni...
-Na látod! Úgy is van egy ismerősöm, aki feleséget keres. Az eljegyzés meg lesz tartva, de még nem hagyom a házasságot, mert eltunyulnál.- inkább most tunyulok el, hogy ne kelljen...
-Ne- nem lehetne pár évet várni, ezzel a házasságosdival?
-Minél előbb kellenek olyan hatékony démonok, mint te, nem várhat... És... Te előttem ne dadogj!
Szóval... Mint láthatjátok, nem a legjobban alakul Nightmare élete... A rossz és a rosszabb se... :( Viszhall a a kövi részben, ott megismerhetjük újdonsült kérőjét...

2017. január 16., hétfő

6.rész

Képtalálat a következőre: „anime girl and boy kiss”

Beszélgetés, csók majd pofon...

6.rész


-Nem érdekel! Akkor se adom fel!
-Hú de őszinte itt valaki...
-Miért? Talán fel kéne adnom?
-Ja...
-Miért?
-Talán, mert még nem voltam szerelmes, de volt pár jelentkező... Nagyobb lelkesedéssel...- ezzel próbáltam letörni a lelkesedését, de nem sikerült...
-Eggyel több ok, hogy ne adjam fel! Én leszek az első! És... Ha ez igaz... Akkor én kaptam az első csókod...- próbált cukkolni.
-Hát... Ki tudja, ha kavarni akarok valakivel, akkor kavarok valakivel.- sült el rosszul a terve.
-Téged még egy angyal se tud megszelídíteni...
-He?
-Semmi...
-Most már haza engedsz?
-Elkísérlek, késő van ahhoz, hogy egyedül császkálj...
-Hé! Csak, hogy tudd! Örülj annak, hogy eddig eltűrtelek! Ha már nem akarsz semmit, kopj le!
-Nem!
-Menj haza és szállj le rólam!
-NEM!!!-itt kicsit megijesztett...- Nem akarom hogy bajod essen! Meg akarlak védeni!
-Mitől?-csak meghökkent- Nincs okod megvédeni semmitől se, tudok magamra vigyázni.
-Csak pont attól nem tudsz védekezni, ami most is dolgozik ellened...
-Adok valamit, utána elmegyek egyedül haza, azért kapod, hogy leszállj rólam. Le is fogsz. Ha bele egyezel, ha nem.
Majd megcsókoltam, úgy is kavarhatnékom volt, és nem kell hogy lássa, amint haza megyek a portálon keresztül...
-Na majd holnap!-majd elindultam.
-V-várj!-próbáltam nem oda figyelni, de utánam szaladt, és megfogta a kezem- Még is kedvelsz!- majd mosolygott.
CSATT!
Felpofoztam. Elég volt, nekem is vannak határok, amiket mások ne lépjenek túl.
-ÉN MEGMONDTAM, CSAK AZT AKARTAM, KOPJ LE!- megfogta az arcát.
-Te csókoltál meg, kétszer is, én meg csak megfogom a kezed, és még te pofozol fel?
-...- nem tudtam mit mondani- Te akartál egész nap még egyet, gondoltam, ha megint megcsókollak, békén hagysz!- itt éreztem, izzanak a szemeim a dühtől, és nem tudtam mit kezdeni vele, hogy ne vegye észre.
-Most, hogy belenézek a szemedbe, még mindig gyönyörű, de, ha hiszed ha nem, egy démon szállt meg, a szemed is tükrözi. Mert nem természetesen felemás!
-Keh!- köptem egyet- Na ne mond! Tudok róla, de nekem ez így jó!- nem fogom bevallani valódi kilétem...
-Csak kihasználnak, majd eldobnak maguktól!
-Fontosabb része vagyok az egész tervüknek, mint hinnéd! És arra nem gondolsz, hogy azért, mert ti, angyalok! Igen, tudom hogy az vagy. Játsszátok az áll szentet, de ha mi nem is vagyunk olyan "tökéletesek", mint ti, lehet, hogy mi csak egyenrangúak akarunk lenni veletek, mer' nincs jó, rossz nélkül!
-"Mi"?
-Az egészből ezt vetted le?
-"Mi"?
-Sokat vagyok velük, és tagjuknak tekintem magam, ennyi.- mire csak megrémült.
-Vedd le a sapkát!
-Minek?- pontosan tudtam, miért akarja, azért, hogy elkezdett-e nőni a szarvam...
-Csak vedd le!
Elkezdtem szaladni, amikor épp nem látott, elbújtam egy fa kérgében, amikor elment, végre, haza mehettem.

2017. január 15., vasárnap

5.rész

Képtalálat a következőre: „manga black-red eyes”

"Ne nézz a szemembe!"

5.rész


-Miért? Mi történt?
-Csak ne nézz rám!-a francba! Nem tudhatja meg hogy démon vagyok! Akkor csak nehezebb lesz a dolgom...
Ahogy megjósoltam, úgy történt... Eltűnt a kontaktlencse... Bone-ra se támaszkodhattam, mert a világáról se tudott... Szóval,csak annyit tehettem, hogy csukva tartom a szemem. De sajna a tűz fényét biztos látta... Maga felé fordított...
-Mi volt ez? Mi bajod van?-Jake gondolata:Vajon mióta van ezzel az iszákos farkassal? Nagyon megfertőzte...
-Semmi! Csak kerülj most el messzire!
-Megteszem, ha MOST kinyitod a szemed és az enyémbe nézel!
-Nem!
-Én addig nem megyek mellőled, amíg nem nézel a szemembe!
-Srácok! Mára ennyi volt a buli, sipirc haza!-csak mind hulla részeg volt, kérdés, hogy hogy jutnak haza... De ez már nem az én dolgom, ha pedig a szüleik szobafogságra ítélik őket, csak még dühösebb lesz a lelkük, nekem csak jó.
-Akkor rám nézel?
-Majd holnap!
-De most nézz rám!
-Miért nem érted meg, hogy nem?!
-Mert ahogy veled vagyok, minden pillanattal egyre fontosabb vagy nekem, és nem tudok nem foglalkozni veled! Neked nem tűnt fel, hogy keresem a társaságod?-Erre nem tudtam mit mondani... Kijelentettem, hogy vége, még Bone is elindult, már szinte a portálban állt... Jó neki, ameddig ez követ, nem használhatom, és eljutni se lesz könnyű, nem tudom mikor használhatom a szemem, mert a sötétben szinte világítanak... De nem érdekelt, kirántottam magam a szorításából, és futásnak eredtem... Még jó hogy erre is felkészültem a maga módján... Csak sajna hallottam, hogy fut utánam... Kicsit nem figyeltem oda miatta, elbotlottam, ez által bukfenceztem pár sort, majd visszaugrottam futóba...
-Ugye nem esett bajod?-hallottam a hangját.
-Te dolgod?-mert a bal vádlim kívüli része mélyen megsérült, de démoni mivoltom gyorsan meggyógyította, csak hogy a nadrágot nem ragasztotta össze... Nem feltűnő, hogy szakadt nadrág alatt nincs seb...
-A francba!-elkapott...-Hé! Eressz el!
-Nézz a szemembe!
-Nem!
-Miért?
-Nem a te dolgod!
-Én bántottalak meg?
-He?-lepődtem meg... Köpni nyelni nem tudtam...
-Én bántottalak meg?
-Nem, de...
-Akkor miért?
-Csúnyák a szemeim, kontaktlencse nélkül, nem akarom hogy lásd...-basszameg! Pont úgy mondtam, mintha fülig belé lennék esve...
-Neked minden jól áll.-ajj de nyálas!
-Fe...
-Fe mi?
-Tényleg nem fontos!
-De az! Értsd már meg!
-Hajj! Felemás a szemem! Csúnya! és nem akarom megmutatni!
-Ezért ekkora hisztit! Nincs ekkora jelentősége! Csak... Kérlek, nézz a szemembe.-csak megráztam a fejem-De, hát abba nincs semmi rossz!-és itt kitaláltam egy jó szöveget.
-De, az egyik albínó, míg a másikba átment annak a színe, és fekete...
-Wow... Te tényleg nem szokásos lány vagy.-nevetett-Kérlek, nézz a szemembe, szeretném látni a valódi tekinteted.-makacs egy angyal...
Nem tudtam mit tenni, kinyitottam a szemem... És a tekintetemmet az övébe fúrtam... Ahogy engem nézett, az ő gyönyörű, mély kék szeme is elkezdett világítani... Várjunk csak... Én most min gondolkoztam?
-Nem értem, miért nem akartad megmutatni... Gyönyörű...
A szorítása egyre lazult, majd az arca közelített az enyémhez...
-Jake... Ne...-majd eltoltam magamtól...-a fény elszállt a szeméből, mert az angyaloknak akkor világít a szemük, ha igazán boldogok...
-Szóval... Amit mondtam, elutasítod...-bólogattam-Értem...
-Szerintem egyértelmű volt, hogy csak szórakoztam.-majd majdnem elmosolyodtam, mert jó volt látni szenvedni, de akkor még jobban világítanának a szemeim...
Na, szóval, szurkoljunk Nightmare-nak, hogy ne világítson jobban a szeme! :) Viszlát a következő részben! :)

4.rész

Sziasztok! Láttam elkezdtétek nézni a blogot! :) Remélem tetszik!

Képtalálat a következőre: „anime graffiti”

Az este...

4.rész


Most éppen csókolózok valakivel... MI VAN?! Kinyitottam a szemem, és arra reagáltam, hogy Jake-el smárolok... Távolabb léptem.
-M-mi történt?-kérdeztem meglepetten.
-Hát... Megcsókoltál?
-Bocs, részegen azt se tudom mit csinálok...
-Nem baj, csók királynő!
-Elmész te a francba!
-Csak visszakapod az "anygalkádat".-majd játékosan mosolygott.
Nekem ebben a pillanatban jutott az eszembe, hogy valakire rábíztam magam.
-BONE!!!!
-Annyit itattad, hogy elaludt...
-A francér fogadta el...
-Azt mondtad neki, hogy levágod a farkát, ha nem iszik veled...
-Én is rendben voltam... De, ha erre ivott, akkor...-odamentem mellé, majd mondtam neki, komolyan, már amennyire lehetett-Kelj fel!-semmi- Vagy levágom a farkad!-hirtelen felpattant... Milyen érdekes...
-Fe-fent vagyok...!
Csak félig még álomban... Férfiak...
Összepakoltam magam után, még mindig nem fogtam fel, hogy egy angyallal smároltam... Remélem ezt el fogom felejteni... De nem lesz egyszerű, mert ez meg elkezdett szórakozni velem... Csók királynő...
-Na! Csak még egyet!
-Szállj már le rólam, te szatír! Részeg voltam, na!
Szépen lassan jöttek az emberek, fél tizenegykor. Leszögeztem pár dolgot:
-Akármennyire is lazaságot tanít, itt is vannak szabályok. Tilos, elhagyni, egy darab festékes flakont is, levenni a maszkot. És végképp NEM SZABAD NEVET FELÍRNI!!! Értve?-Mindenki csak bólogat.
Elindultunk, kinéztem egy vonatot, amit el is intéztünk, csak, hát rosszul estek neki...
-Ne! Mit csináltok? Mik ezek a müty-müty rajzok?
-Hát... Hát hogy szépek legyenek...
.Persze, jó ha mutatós, de itt nem korlátoz senki! Nem a rajz tanár kedvére kell tenni! Hanem azt csinálni amit szeretnél!
-De mit?-kérdezték.
-Például ilyet?- majd megmutattam, amit én csináltam. Egy bukott angyal, nagy volt, legalább egy fél vagont elfoglalt, de az övékébe a tenyerem se fért volna bele... Mire csak arra eszméltem, hogy az egyik ihletet merített az enyémből, és egy egész vagont elfoglaló graffitit kezdett el készíteni... Látom, megérte őket elráncigálni ide, de ez a fiú lesz a banda vezér. Mert ő mer.
-Angyalkám! Te nem is próbálkozol?-mentem oda hozzá.
-Nincs hozzá kedvem...
-Akkor minek jöttél?
-Már elmondtam...
-Én nem veled fogok foglalkozni, hanem azokkal, akikben van lehetőség.-majd tovább álltam. Bár... Még utánam kiabált, de nem érdekelt.
Láttam, a többiek is elkezdtek dolgozni, egészen jók lettek kezdőkhöz képest... Miután befejezte mindenki, elmentünk egy magán területre, és ott iszogattunk. Már mindenki full részeg volt, még Bone is, csak én meg Jake nem...
-Csók királynő! Most hogy hogy nem lettél részeg? Most legalább kétszer annyit ittál, mint pár órája.
-Hát... Azért részegedtem le akkor, hogy most ne legyek az... De ezt én is kérdezhetném tőled...
-Csak annyi, hogy bírom az alkoholt...-ja igen, az angyalok annyira szentek, hogy még az alkohol se hat rájuk
-...
-De te legalább becsicsenhetnél...
-Hajj... Hagyjál már...
És ebben a pillanatban beütött a baj... Elkezdtem könnyezni... Sokat volt kontaktlencse a szemembe... ha nem veszem ki időben, a szemem rendezi le (értsd úgy: tűzre lobbantja, és teljesegészében eltávolítja a szememről...)
-Mi a baj?-kérdezte Jake.
-NE NÉZZ RÁM!!!
Na, ez lett volna! remélem tetszett! :)

2017. január 14., szombat

3.rész

Képtalálat a következőre: „manga vampire mouth”

A csók...

3.rész


-Hé! Szállj le rólam!-bogozta ki magát szorításomból-nem mondták neke-itt találkozott a tekintetemmel, mert hátulról ugrottam a nyakába, angyalhoz képest nem volt olyan gusztustalan...
-Bocsi, elkapott a hév, este, ilyen személyiség fejlesztő program lesz, jössz? Ja... Nem hiszem hogy szükséged lenne rá... Szia!-szórakoztam vele.
-V-várj!
-Hm?
-De! Szükségem van rá!
-Te ehhez túl jó vagy angyalkám!
-Ne hívj angyalkámnak! Nem vagyok angyal!-na persze- Van nevem is!
-Na ki vele.
-Jake!
-Oké, de ne légy ezért annyira dühös angyalkám!- mosolyogtam rá alattomosan, majd nyaltam egyet a felső ajkamon, Jake meg szinte vörös volt a dühtől-Na pá!
-Hánykor és hol lesz?!
-Este tíztől ameddig jól érezzük magunkat!
-Hogy?
-Mondtam, hogy nem neked való...
-Ott leszek!
-Majd meglátjuk!
Jake gondolatai:
Én ugyan a kék szemű lányokért bolondulok, de ennek a lánynak a barna, egyszerűen csodásan áll. Csak... Valószínűleg rátapatt egy démon... Segítenem kell neki... Csak sajna nem tudom a démon ki és hol létét... De van valami ebben a lányban... Olyan... Igéző...
Vissza hozzám:
Még a szünetekben összeszedtem jó pár embert, legalább harmincat elhívtam. Órák után elkezdtem készülődni, vettem bort, sört, pezsgőt, vodkát, unikumot, jégert és még sorolhatnám... A graffitihez vettem festéket dögivel, minden színben, és pár arcot eltakaró sapkát, a biztonság kedvéért... Letelepedtem egy jó helyen a parkban, minden egy nagy táskában volt. És utolsó simítás ként, elhívtam az egyik haveromat, egy vérfarkast. Bone-t. Éppen indult, mikor megpillantok egy ismerős alakot... Jake...
-Ennyire biztosra mész angyalkám?-kérdeztem gúnyosan.
-Csak volt okom előbb jönni.
-Mi?
-Az, hogy az előttem álló személlyel tölthessek egy kis időt.-mosolygott, huncutul.
-Hát... Ez esetben menj haza! Mondtam, te túl "jó" vagy ide, a többiek is, de látom bennük a lehetőséget.
-Miért, bennem nem?-kérdezte, miközben közeledett hozzám, majd a hajamat kisöpörte az arcomból.
Hirtelen elrántottam a kezétől a fejem, majd megharaptam az ujját.
-ÁÚ!!!
-Bocs, elfelejtettem szólni, nem bírom ha valaki, akit utálok közel jön hozzám.
-Hahaha! Ügyes, Nightmare! Te tényleg egy vadállat vagy!-érkezett meg Bone.
-Még te beszélsz?-majd nevettem vele, miközben takartam a számat.
Jake-n láttam, hogy kiszúrta, Bone vérfarkas.
-Hé Nightmare! Mit keres itt egy angyal?-ezt az idiótát... Nagyon bírom, de néha olyan lassan esnek le neki a dolgok...
-Gyere ide egy kicsit!-idejött, majd bele suttogtam a fülébe-Bone, én itt dolgozok, embereket várok, de ez a nyálas angyal előbb jött, csak annyi, hogy vedd úgy, mintha ember lenne.
-Jaaaa! Értem már!
-Bocs, hogy megszakítom ezt a beszélgetést, de ki az a Nightmare?
-Csak becenév.
Én csak a fejemre raktam a kezem, és azon elmélkedtem, hogy hogy lehet valaki ilyen nehéz felfogású mint Bone, mert ahogy az arcáról lerítt, nem értette... Ezért próbálkoztam újra:
-Ugye itt mind emberek vagyunk, viselkedjünk emberekhez méltóan.-próbáltam célozgatni és most végre megértette!
-Oké... Mit kéne tennem?
-Most csak annyit, hogy vigyázz rám ameddig ki nem józanodok.
-De nem is vagy részeg.
-De te is tudod, hogy ahhoz, hogy tudjak inni egész este alkoholt, előtte, le kell részegednem, de öt-tíz perc alatt kijózanodok...
-Ja igen!
Megittam egy liter pezsgőt, fél liter bort, és egy kis sört, a széken fetrengtem.
-Na! Bone! Igyál még velem!
-Nem vetted észre, hogy már elaludt, annyit itattad?- válaszolt Jake.
-De ez így unalmas!-hisztiztem.
Majd felálltam, húztam magammal Jake-t is. Beraktam az Elcsábítottál-t, majd énekeltem, és táncoltam neki. Az elején távol, majd egyre közeledtem, közben énekeltem:
-Lüktet a zene, elcsábítottál...
Szépen lassan, a nyaka köré kulcsoltam karjaim, és amint vége lett a zenének megcsókoltam... Csak úgy... Szórakozásból... De meg kell hagyni, nagyon jól csókol...
Nos, remélem tetszett, ha igen, és szeretnéd továbbra is követni a történetet, akkor válj rendszeres olvasóvá, és ha akarod, írd meg a véleményed a részről! :)

2.rész

Képtalálat a következőre: „manga angel boy”

"Első napom..."

2.rész


Átkerültem ide... És... Szörnyű!!! Hol vannak a lángcsóvák?! A láva folyamok?! És még csak a kén szagát se érzem... Mi ez a hely?!?!
Kiakadásom után megpillantottam a "suli"-t, majd elindultam felé. Éppen mondogattam magamnak, hogy Nem Nightmare Devil, hanem Dawn Fray, amikor...
-He?-valaki épp a nyakamba ugrott.
-Jajj Rose! Mi történt veled? Miért tűntél el? Miért nem mentél a rendőrségre? Már kezdtem azt hinni hogy meghaltál!
-VÁRJ! TE KI VAGY?!?!?!
-Hát nem emlékszel Charlotte?
-Az meg ki?
-Hát te!
-Bocs, össze kevertél valakivel. Én Dawn Fray vagyok.
-Az eredeti hajszíned?
-Ja.
-Ó... Akkor sajnálom...
-Puszi!-majd ezzel tovább is léptem.
Hogy meglegyen a benyomás, pár percet késni fogok, szóval elmentem egy kávézóba.
-Hali, egy tüzes kávét.-majd a pénzt letettem a pultra.
-Mennyire tüzeset? Lehet saját készítésű?-Flörtölt, de nem hiszem, hogy képes lenne tüzet előidézni.
-A lehető legtüzesebbet, és jobban szeretem a gyárit...- de nyomi egy csávó...
Majd a kezembe nyomott egy barna löttyöt.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Ööö... Kávé?- közben furcsán nézett rám
-Ja...- most esett le- Bocs, csak ahova eddig jártam, kicsit másfajta volt...
Megittam, pont késésben voltam, szóval elindultam. Beértem, mindenki engem nézett. Már elértem amit akartam, felhívtam az emberek figyelmét és sikerült is.
-Khm... Ha már elkésett legyen szíves levenni  a sapkáját és bemutatkozni.-szólt a "tanár".
-A sapka marad, de ha annyira akarja bemutatkozhatok.-ledobtam a cuccaimat egy üres padhoz, odamentem a tanári asztalhoz és ráültem-Na figyu, itt áll előttetek a suli új királynője. Puszi.-ezzel visszaültem a helyemre, miközben sok tekintet követett.
Az első órának gyorsan vége lett. Mentem is dolgomra.
-Hali! Dawn vagyok, te?
-Ö... Albert...
-Csinálhatnánk valamit még pár emberrel... Hívok még, te jössz? Mert számítok rád.
-Ö...-elpirult, majd bólogatott.
-Oké, este tíz körül a parkban, készülj fel, a hajnalba fog nyúlni.
Graffitizni akarok pár jó és csendes emberrel. Utána, ameddig jól érezzük magunkat, iszogatunk egy kicsit ezt-azt. Nekik is kell egy kis szabadság, meg aztán, nekem is segítenek, mindenkinek jó lesz így.
Majd tovább álltam még néhány kuncsaftért. Elindultam a folyosóra, mert ránézésre meg lehet ezt mondani az ilyen személyekről és a legtöbb nem szeret nemet mondani. Pont észre is vettem egy szeplős, befont hajú csajt fogszabályzóval.
-Cső! Ma este ráérsz? Egyfajta tréning, lazább lesz tőle a személyiséged.-mosolyogtam rá, kicsit alattomosan.
-H-hánytól le-lenne hányig?
-Ennyire nem kell dadogni, neked pont ez kell, most toborzok pár embert, ha akarsz majd segíts be. Egyébként tíztől lesz, ameddig jól érezzük magunkat.
-D-de anyu ne-nem enged ilyen későn.
-Csak szökj ki, na pá, számítok rád!-azzal ott is hagytam, nem is kell mindenkinek eljönnie, de minél több annál jobb.
Ekkor hallottam a jelző csengőt, szépen elindultam a terembe. Ha már ők eljönnek, nem állok rosszul. Végig ültem még egy órát, a tanárnak nem lehettem valami szimpatikus, mert egész órán szúrós szemekkel nézett.
-Fray kisasszony, nem érzi úgy, hogy írni is kéne?
-Ja, én nem tanulni jöttem, csak nem akarok kint fagyoskodni, mert a szüleim suli időben nem látnak szívesen otthon.-erre csak lehidalt a tanár, én meg majdnem elröhögtem magam.
Óra után mentem folytatni a dolgom, amikor valami érdekeset vettem észre. Na mi lehetett, hát persze hogy egy angyal, kiló méterekről ki lehet szúrni őket. Mondjuk egy normális ember nem veszi őket észre, mert pont úgy néznek ki, de mi látjuk a fényt amit árasztanak magukból... Vakítóan gusztustalan. De hogy szórakoztassam magam...
-Helóka angyalka! Te ki vagy? Nagyon tetszel!-az egészet úgy indítottam, hogy a nyakába ugrottam.
Látszott rajta hogy zavarba van, mekkora szerencse, hogy nem tudja, egy démon ölelgeti...
Na sziasztok! Köszi hogy elolvastad! Remélem tetszett! :)

2017. január 13., péntek

1.rész

Sziasztok! Ma filmnézés közben jött ihletem egy új bloghoz! :) Leginkább fantasy, de mégis az emberi világban játszódik (majd ). Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Nightmare Devil

Képtalálat a következőre: „anime demon girl”

1.rész


Hogy hogy is kezdődött... Már nem is tudom, az emlékeim kiestek... Semmire nem emlékszem az előző életemből... Nightmare Devil vagyok, egy démon...
Az eredeti szüleimet nem ismerem, csak mostani apámat, magát, a Sátánt... Van pár testvérem is, minden démonnak megvan a maga "születése" mind ember volt, de már csak a düh tartja életben. Lehet azt hitted nem létezünk, de igen, létezünk! Te is közénk tartozhatsz, csak hagyd magad elcsábítani. A vámpírok közismerten a harapásból lesznek. Ha egy angyalt sikerül rossz irányba terelni, bukott angyal lesz... És még sorolhatnám... De most biztos azon gondolkodsz, én hogy lettem. Egyszerű, meghaltam. De nehogy azt hidd ha meghalsz te is démon leszel, csak akkor, ha valóban tiszta lelkű voltál, de olyan dolgokon mentél keresztül, amitől kívül belül megrohadtál. Ebben az esetben két lehetőséged van, vagy évezredeken keresztül égsz és teljesen megszűnsz létezni, vagy a Sátán értékes szolgának tart, elmegy érted és a fattya leszel... Én ezt kaptam. A testvéreimmel együtt... Összesen vagyunk hárman, pedig nem egy ember részesült hasonló sorsban, de a Sátán nem tartotta megfelelőnek...
Azok a kurva angyalok elnyomtak minket, és az alvilágban mindenki azon van, hogy ők legyenek elnyomva. Ezt az embereken keresztül próbáljuk elérni, minél több embert elérünk, elcsábítunk majd elrontunk, annál többen leszünk, és lassan elegen leszünk, hogy háborút indítsunk. Csak hát ezt ők is észre vették, tehát hátráltatnak, és ők is küldenek angyalokat a földre, mint ahogy mi is démonokat.
-Nightmare, holnap lesz az első küldetésed, terelj rossz útra pár embert, bizonyítsd be, megérte meghagyni az életed. Nem akarok csalódni.
-Értettem, apám.
Na igen... Azért vagyunk mi a legfontosabb tagjai a csapatának, mert ránk az angyalok azt hiszik, hogy emberek vagyunk, csak ránk tapadt egy démon, hasznos tud lenni, de tőlünk többet is vár el.
Én halálom óta még nem voltam az emberi világban. Akarok is menni, de nem is. Félek nem sikerülne... Bár... Tökéletes vagyok. Biztos menni fog.
-Na Nightmare! Félsz az első küldetésedtől?-kérdezte Fire köztünk a legidősebb, a bátyám.
Mármint... Nehogy azt hidd testileg ő a legidősebb, mert nem öregszünk, de mondjuk máshogy fogunk kinézni, de az alkat, kor megmarad. Fire öt éves testbe van zárva, míg a legfiatalabb, egy éve ha köztünk van, Blood a húgunk, aki meg egy huszonkét éves testtel rendelkezik. Én tizenhat éves testtel rendelkezem. Egy sulihoz lettem kiosztva, a módszer rám van bízva.
Ó tényleg! El is felejtettem elmondani hogy hogy nézek ki! A fenti kép egészen jól ábrázol, csak Kicsit rövidebb a hajam, A szemem felemás, Az egyik olyan fekete, mint az esti ég csillagok, és hold nélkül, míg a másik olyan vörös mint a fellobbanó tűz. A pupilláim sem kerekek, hegyesek, szemfogaim élesebbek a késnél ahogy karmaim is. Aranyos kis szarvacskákkal rendelkezem, mint a testvéreim, örököltük apánktól, de neki jóval nagyobb. És persze a farkam, olyan tipikus "ördög farok" vagy hogy nevezitek
Szépen eljött a másnap, korán keltem, mert sok dolgom volt. Bele kellett varázsolnom valamit a tankönyveimbe, hogy ne legyen feltűnő az, hogy eddig nem jártam suliba, mert náluk már elmúlt az a bizonyos "félév". Meg aztán, kellett beraknom kontaktlencsét, nehogy észre vegyék a szemem színét, kifésültem a hajam, majd felvettem egy sapkát, és a gyakoroltam a beszélést, mosolygást, úgy hogy ne látszanak a fogaim. A körmeimmel nem kellett semmit se csinálnom, mert azok eleve feketék voltak, mondhatom, hogy műköröm, vagy géllakk... Vagy mi... És persze a farkam, amit a nadrágommal és a pulcsimmal takartam el. Ez után teleportáltam a földi világba...
Na! Viszlát a következő részben! :) Ha tetszett, légy rendszeres olvasó és ha akarod, írd meg róla a véleményed!