2017. április 22., szombat

14.rész

Na! Sziasztok!  Ne haragudjatok, hogy ilyen lassan jönnek a részek, de egyszerűen nem jön az ihlet... :( Nem nagyon tudom mit folytathatnék mivel... Ez is spontán jött és inkább leírtam, mielőtt elfelejtem. Remélem tetszeni fog! :) Amint tudom, hogy mivel akarom folytatni melyiket, fojtatom!

Képtalálat a következőre: „manga demon”

Szekér és szaladás...

14.rész


-Öm... Szia... Nem hittem volna hogy ennyire domináns ez a démon... Nagyon erős a démoni kisugárzása... Érthető, hogy erősebb a Sátánnál is...
-Aha, ja, viszont én megyek, mert fontos dolgom van...- Nem szoktam enni, de az emberek között kel... Szörnyű lehet nekik ez mindig...
-Mi?-érdeklődött...
-Hosszú...
-Oké...
Gyorsan elszaladtam a mosdóba, mert nem vagyok hozzá szokva és elég kellemetlen érzés... Miután végeztem és kiléptem az ajtón, Darkness várt az ajtó előtt...
-Miért nem tudod elkerülni azt a rohadt angyalt?!
-Egy, szerintem ha már hallgatóztál, hallhattad, leráztam, kettő... MI KÖZÖD VAN HOZZÁ?!
-Szerintem elég sok!- oh a francba... Elbasztam... Hogy faszér kell mindig eljárjon a szám...
Válasz ként, csak fújtatni tudtam...
-Miért ellenkezel ennyire?- kérdezte a falnak dőlve, nyugodtságot erőltetve az arcára.
-Talán mert ez az egész az akaratom ellenére volt?
-Miért nem tudod elfogadni?
-Mert nem akarom!
-Miért?!
-Az előbb mondtam!
-Az IGAZI okát akarom hallani!
-Nem vagyok hajlandó elfogadni! Ennyi!
.Mond el mi jár valóban a fejedben!
-Legalább a gondolataimba ne akarj befurakodni!
-DE! Egyáltalán nem tudom mi jár a fejedben! Tudni akarom!- és itt kezdett az emberi formából démoniba alakulni... Megijedtem... Mialatt átalakult, a pokolba találtam magam, de egy olyan szegletén, amit még nem láttam...- VÁLASZOLJ!!!
Tehetetlen voltam... A Sátán se segíthetett volna rajtam... De a nagy számmal nem adom fel olyan könnyen.
-Nem! Nem vagyok hajlandó válaszolni! Én ebből- itt elkezdett könnyezni a szemem- nem kérek! Elegem van abból, hogy a Pokolba nem hagysz békén, mire ahol azt csinálom amit akarok, és úgy ahogy akarom, te idejössz és még ezt is elveszed! Ezt a kis szabadságot, amim még maradt!-itt már csak bőgtem... Nem tudtam visszafojtani...
Lassan elindult felém, közben elkezdte visszakapni az eredeti formáját. És visszatétünk az emberek közé. Amikor elég közel volt hozzám, megölelt. Hosszan...
-Kérlek bocsásd meg, hogy megsirattalak... De... Furcsa, hogy nem tudom mit gondol rólam a másik... És... Már kiéltem magam, de... Ez új... Te... Egyszerűen taszítasz magadtól... Miért? Nem vagyok kedvedre való?
-Nem erről van szó... Nagyon is tetszel külsőre, de nem akarok tőled semmit...
-Miért pont te vagy ennyire más, mint a többi lány?
-He?-lepődtem meg.
-Miért állsz ki a sorból és nem leszel az, aki, mint a többi lány, ha kell, akár szalad is utánam... De e helyett én szaladok utánad...
-Ne szaladj olyan székér után, ami nem vesz fel...- ezt gondolkodás nélkül rávágtam...
-Lehet... Mert már valakit felvett, de akkor is futok még, ha kell. Ha végre kiszúrtam, nem engedem nélkülem elmenni. És igen... Rájöttem... Az emlékeibe, ahogyan rá nézel egyértelmű... Szereted, mi?
Még én se fogtam fel, de ő már kiolvasta a szememből...