"Első napom..."
2.rész
Átkerültem ide... És... Szörnyű!!! Hol vannak a lángcsóvák?! A láva folyamok?! És még csak a kén szagát se érzem... Mi ez a hely?!?!
Kiakadásom után megpillantottam a "suli"-t, majd elindultam felé. Éppen mondogattam magamnak, hogy Nem Nightmare Devil, hanem Dawn Fray, amikor...
-He?-valaki épp a nyakamba ugrott.
-Jajj Rose! Mi történt veled? Miért tűntél el? Miért nem mentél a rendőrségre? Már kezdtem azt hinni hogy meghaltál!
-VÁRJ! TE KI VAGY?!?!?!
-Hát nem emlékszel Charlotte?
-Az meg ki?
-Hát te!
-Bocs, össze kevertél valakivel. Én Dawn Fray vagyok.
-Az eredeti hajszíned?
-Ja.
-Ó... Akkor sajnálom...
-Puszi!-majd ezzel tovább is léptem.
Hogy meglegyen a benyomás, pár percet késni fogok, szóval elmentem egy kávézóba.
-Hali, egy tüzes kávét.-majd a pénzt letettem a pultra.
-Mennyire tüzeset? Lehet saját készítésű?-Flörtölt, de nem hiszem, hogy képes lenne tüzet előidézni.
-A lehető legtüzesebbet, és jobban szeretem a gyárit...- de nyomi egy csávó...
Majd a kezembe nyomott egy barna löttyöt.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Ööö... Kávé?- közben furcsán nézett rám
-Ja...- most esett le- Bocs, csak ahova eddig jártam, kicsit másfajta volt...
Megittam, pont késésben voltam, szóval elindultam. Beértem, mindenki engem nézett. Már elértem amit akartam, felhívtam az emberek figyelmét és sikerült is.
-Khm... Ha már elkésett legyen szíves levenni a sapkáját és bemutatkozni.-szólt a "tanár".
-A sapka marad, de ha annyira akarja bemutatkozhatok.-ledobtam a cuccaimat egy üres padhoz, odamentem a tanári asztalhoz és ráültem-Na figyu, itt áll előttetek a suli új királynője. Puszi.-ezzel visszaültem a helyemre, miközben sok tekintet követett.
Az első órának gyorsan vége lett. Mentem is dolgomra.
-Hali! Dawn vagyok, te?
-Ö... Albert...
-Csinálhatnánk valamit még pár emberrel... Hívok még, te jössz? Mert számítok rád.
-Ö...-elpirult, majd bólogatott.
-Oké, este tíz körül a parkban, készülj fel, a hajnalba fog nyúlni.
Graffitizni akarok pár jó és csendes emberrel. Utána, ameddig jól érezzük magunkat, iszogatunk egy kicsit ezt-azt. Nekik is kell egy kis szabadság, meg aztán, nekem is segítenek, mindenkinek jó lesz így.
Majd tovább álltam még néhány kuncsaftért. Elindultam a folyosóra, mert ránézésre meg lehet ezt mondani az ilyen személyekről és a legtöbb nem szeret nemet mondani. Pont észre is vettem egy szeplős, befont hajú csajt fogszabályzóval.
-Cső! Ma este ráérsz? Egyfajta tréning, lazább lesz tőle a személyiséged.-mosolyogtam rá, kicsit alattomosan.
-H-hánytól le-lenne hányig?
-Ennyire nem kell dadogni, neked pont ez kell, most toborzok pár embert, ha akarsz majd segíts be. Egyébként tíztől lesz, ameddig jól érezzük magunkat.
-D-de anyu ne-nem enged ilyen későn.
-Csak szökj ki, na pá, számítok rád!-azzal ott is hagytam, nem is kell mindenkinek eljönnie, de minél több annál jobb.
Ekkor hallottam a jelző csengőt, szépen elindultam a terembe. Ha már ők eljönnek, nem állok rosszul. Végig ültem még egy órát, a tanárnak nem lehettem valami szimpatikus, mert egész órán szúrós szemekkel nézett.
-Fray kisasszony, nem érzi úgy, hogy írni is kéne?
-Ja, én nem tanulni jöttem, csak nem akarok kint fagyoskodni, mert a szüleim suli időben nem látnak szívesen otthon.-erre csak lehidalt a tanár, én meg majdnem elröhögtem magam.
Óra után mentem folytatni a dolgom, amikor valami érdekeset vettem észre. Na mi lehetett, hát persze hogy egy angyal, kiló méterekről ki lehet szúrni őket. Mondjuk egy normális ember nem veszi őket észre, mert pont úgy néznek ki, de mi látjuk a fényt amit árasztanak magukból... Vakítóan gusztustalan. De hogy szórakoztassam magam...
-Helóka angyalka! Te ki vagy? Nagyon tetszel!-az egészet úgy indítottam, hogy a nyakába ugrottam.
Látszott rajta hogy zavarba van, mekkora szerencse, hogy nem tudja, egy démon ölelgeti...
Na sziasztok! Köszi hogy elolvastad! Remélem tetszett! :)
Kiakadásom után megpillantottam a "suli"-t, majd elindultam felé. Éppen mondogattam magamnak, hogy Nem Nightmare Devil, hanem Dawn Fray, amikor...
-He?-valaki épp a nyakamba ugrott.
-Jajj Rose! Mi történt veled? Miért tűntél el? Miért nem mentél a rendőrségre? Már kezdtem azt hinni hogy meghaltál!
-VÁRJ! TE KI VAGY?!?!?!
-Hát nem emlékszel Charlotte?
-Az meg ki?
-Hát te!
-Bocs, össze kevertél valakivel. Én Dawn Fray vagyok.
-Az eredeti hajszíned?
-Ja.
-Ó... Akkor sajnálom...
-Puszi!-majd ezzel tovább is léptem.
Hogy meglegyen a benyomás, pár percet késni fogok, szóval elmentem egy kávézóba.
-Hali, egy tüzes kávét.-majd a pénzt letettem a pultra.
-Mennyire tüzeset? Lehet saját készítésű?-Flörtölt, de nem hiszem, hogy képes lenne tüzet előidézni.
-A lehető legtüzesebbet, és jobban szeretem a gyárit...- de nyomi egy csávó...
Majd a kezembe nyomott egy barna löttyöt.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Ööö... Kávé?- közben furcsán nézett rám
-Ja...- most esett le- Bocs, csak ahova eddig jártam, kicsit másfajta volt...
Megittam, pont késésben voltam, szóval elindultam. Beértem, mindenki engem nézett. Már elértem amit akartam, felhívtam az emberek figyelmét és sikerült is.
-Khm... Ha már elkésett legyen szíves levenni a sapkáját és bemutatkozni.-szólt a "tanár".
-A sapka marad, de ha annyira akarja bemutatkozhatok.-ledobtam a cuccaimat egy üres padhoz, odamentem a tanári asztalhoz és ráültem-Na figyu, itt áll előttetek a suli új királynője. Puszi.-ezzel visszaültem a helyemre, miközben sok tekintet követett.
Az első órának gyorsan vége lett. Mentem is dolgomra.
-Hali! Dawn vagyok, te?
-Ö... Albert...
-Csinálhatnánk valamit még pár emberrel... Hívok még, te jössz? Mert számítok rád.
-Ö...-elpirult, majd bólogatott.
-Oké, este tíz körül a parkban, készülj fel, a hajnalba fog nyúlni.
Graffitizni akarok pár jó és csendes emberrel. Utána, ameddig jól érezzük magunkat, iszogatunk egy kicsit ezt-azt. Nekik is kell egy kis szabadság, meg aztán, nekem is segítenek, mindenkinek jó lesz így.
Majd tovább álltam még néhány kuncsaftért. Elindultam a folyosóra, mert ránézésre meg lehet ezt mondani az ilyen személyekről és a legtöbb nem szeret nemet mondani. Pont észre is vettem egy szeplős, befont hajú csajt fogszabályzóval.
-Cső! Ma este ráérsz? Egyfajta tréning, lazább lesz tőle a személyiséged.-mosolyogtam rá, kicsit alattomosan.
-H-hánytól le-lenne hányig?
-Ennyire nem kell dadogni, neked pont ez kell, most toborzok pár embert, ha akarsz majd segíts be. Egyébként tíztől lesz, ameddig jól érezzük magunkat.
-D-de anyu ne-nem enged ilyen későn.
-Csak szökj ki, na pá, számítok rád!-azzal ott is hagytam, nem is kell mindenkinek eljönnie, de minél több annál jobb.
Ekkor hallottam a jelző csengőt, szépen elindultam a terembe. Ha már ők eljönnek, nem állok rosszul. Végig ültem még egy órát, a tanárnak nem lehettem valami szimpatikus, mert egész órán szúrós szemekkel nézett.
-Fray kisasszony, nem érzi úgy, hogy írni is kéne?
-Ja, én nem tanulni jöttem, csak nem akarok kint fagyoskodni, mert a szüleim suli időben nem látnak szívesen otthon.-erre csak lehidalt a tanár, én meg majdnem elröhögtem magam.
Óra után mentem folytatni a dolgom, amikor valami érdekeset vettem észre. Na mi lehetett, hát persze hogy egy angyal, kiló méterekről ki lehet szúrni őket. Mondjuk egy normális ember nem veszi őket észre, mert pont úgy néznek ki, de mi látjuk a fényt amit árasztanak magukból... Vakítóan gusztustalan. De hogy szórakoztassam magam...
-Helóka angyalka! Te ki vagy? Nagyon tetszel!-az egészet úgy indítottam, hogy a nyakába ugrottam.
Látszott rajta hogy zavarba van, mekkora szerencse, hogy nem tudja, egy démon ölelgeti...
Na sziasztok! Köszi hogy elolvastad! Remélem tetszett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése