2017. február 9., csütörtök

12.rész

Képtalálat a következőre: „anime girl and boy on school”

Darkness-el a suliban...

12.rész


-Mondd el még egyszer! Mit csináltál, ha nem tudtál haladni?!
-Csak...
-Meg mondtam! Nekem te ne dadogj!
-É-értem, hát... Nagyon sokan szobafogságot kaptak, és így nem tudtam annyit haladni, igazából... Nem is nagyon sikerült, mert mind azt mondta, hogy a többiek nélkül nem mer...
A Sátán csak sóhajtott egyet, majd újra megszólalt!
-Tudom, hogy hazudsz... Ha nem is mondod el az igazat, akkor is értékelem ezt a képességet: folyékonyan hazudni... Kevesen tudnak rendesen, szem rebbenés nélkül.
-Köszönöm!- nem érdekelt az idióta ok, örültem neki, hogy nem kapok büntetést...
-Viszont most menj vissza Darkness-hez, nagyon hiányolt.
-Rendben!
Miközben Darkness-t kerestem, Jake-n gondolkodtam... Miért volt vele olyan jó? Miért olyan jó, amikor hozzám ér? Miért akarok vele lenni? Miért dobog hevesen a szívem (olyan érzés mintha) ha vele vagyok?
-Mi tartott ennyi ideig?-majd megölelt.
-Hát... A Sátánnal is beszéltem, az i...- hallottam, ahogy elkezdett szaglászni... Rossz előérzetem van...
-Ez mi... Kié ez a FÉRFI parfüm? Mert biztos nem az enyém!
-Ööö...- jó volt a megérzésem...- Hát, szereztem pár fiú havert is, egy-egy gyors ölelés... Biztos rám ragadt a szaguk...
-Csak haverok?
-Igen.
-Értem... Ma alszunk együtt, vagy kicsit gyors?
-Tegnap is lehettél volna ilyen figyelmes...
-Most az vagyok... Na? Mi a válasz?
-Hát...- annyira kérlelő tekintettel nézett... Egy ember nem tudott volna nemet mondani...-Nem.
Nagyon meglepődött...
-Miért? Megbántottalak?
-Te kérdezted, én válaszoltam, azt kérted legyek őszinte. Az voltam.
-Csak ma!
-Holnap meg ugyanezt mondod...
-Nem! Megígérem!
Csak addig kérlelt, ameddig bele nem egyeztem, szóval... Vele fogok aludni...
A nap további részében beszéltem még Bone-al, neki mindig elmondhatom a gondjaim, a valóságot, ebben viszont nagyon megbízható... De nem csak ezért a legjobb barátom, lehet, hogy nagyon hebe-hurgya, de annál nagyobb a szíve, minden démonnak vannak érzései, ha nem is mutatják ki. És, mert mennem kellett suliba, mentem aludni...
Már készülődtem, átöltöztem pizsibe, nem sokkal utána belépett Darkness. Én mentem az ágyba, hogy pihenhessek, az ágy egyik végébe, a fal felé fordulva, ő jött utánam, odabújt hozzám, és hátulról megölelt.
-Miért vagy ennyire ellenséges?
-Hogy érted?
-Még csak nem is felém fordulsz...
-Aludni akarok, nem társalogni...
Magához szorított még jobban, majd ezt súgta a fülembe:
-Csak, fordulj felém, kérlek... Hadd kerüljek közelebb hozzád.
Tudtam, nem hagy békén... Odafordultam hozzá, a szeme lángolt az örömtől... Magához húzott, megcsókolt... Könnyek szöktek a szemembe... Szerencsére besötétítettem a szobát... A fejem a mellkasán, ő ölelt, meg se mozdultam... Úgy aludtunk...
Másnap, amikor felkeltem, az első mozdulatomra ő is felkelt.
-Jó reggelt!
-Te miért kelsz fel? Alhatnál még...
-Megyek veled suliba!- mondta mosolyogva.
-HOGY MI?!
-Nem akarom hogy ölelgessenek...
-Mintha akkora tragédia lenne pár ölelés...
-Ameddig engem nem ölelgetsz, addig igen!
Elindultunk... Miután ott voltunk, ő is szörnyülködött egy sort a tájon... Csak azt nem tudom, hogy fogom megoldani azt amikor Jake-al össze fog futni... Szokásomhoz híven mentem a kávézóba, Darkness-el, az itteni nevén, Logan Winstone...
-Két tüzes kávét.- szólalt meg Darkness...
-Te is kezded?-kérdezte vissza az eladó.
-Bocsi! Ugyan onnan jöttünk...
-Akkor mit?
-Két kávét...
Amint megkaptuk Darkness első kérdése:
-Mi ez a barna lötty?-csak a fejemet fogtam...
-Kávé!- vágta rá a pasi...
-Ez?! Adjon már valami normálisat!!!
-Da... Logan! Itt ilyen!
-Tényleg?
-Igen!
-Oké...
Már leültünk, hogy igyuk a kávénkat...
-Mire jó ez az egyfolytában való késés?
-Rossz benyomás a tanárnál ami egyenlő: tisztelet, mert képes vagy szembeszállni egy tanárral... Érted?
-Ja, kezdem...
Megittuk a kávéinkat, majd elindultunk... Amint beléptünk a terembe (persze most is meg volt a hatás...) mindenki megbámulta Darkness-t, főleg a lányok...
-Fray kisasszony! Ki ez magával?
-Ja... Csak a ku...- kuzint akartam mondani, de vállba könyökölt...-a fiúm...
-És hogy meri megengedni magának azt, hogy behozzon egy idegent az osztályba?!
-Ja... Hát nem mondták az igazgatóságon? Mindegy... Úgy is marad...
-Maga ne merjen így beszélni velem!?-próbált üvölteni, sikertelenül...
-Nekem tök mindegy marad-e vagy nem, vele kell megbeszélni, és ő nem fog bele egyezni... Ismerem már...
-Jól mondja.
A tanár csak elfehéredett és bólogatott, majd szitkozódott egy sort magában... Az óra folyamán szúrósan nézett felénk... Óra végén mentem is a folyosóra, már szinte megszokás... (ilyen rovid idő alatt) Darkness jött utánam... A folyosón persze (sajna kiment a fejemből) összefutottunk Jake-el is...

2017. február 4., szombat

Nem hagyhatjuk!

Meg akarják rövidíteni a nyári szünetet!


Ki ért ezzel egyet? Én nem! Meg kéne oldani, hogy ez ne történjen meg! Facebook-on csináltam egy nyilvános csoportot, ami ezzel foglalkozik! Szeretném elérni, hogy maradjon a szünet hossza, mert mindenkiben tartja az életet a nyári szünet, és nem elosztani kell, hanem MINDENT kipihenni!

2017. február 3., péntek

11.rész

Ha akarod, írd meg a véleményed! Hidd el, érdekel! :)

Képtalálat a következőre: „angel girl and devil boy anime”

Szeretlek, de nem fogtam fel...

11.rész


DAWN!!!- csak ezt a szól hallottam Jake-től.
Lassan kinyitottam a szemem, majd Jake kétségbeesett arcát láttam, amint megkönnyebbült.
-Ki az a Dawn?- majd ráreagáltam hogy én...
-Emlékezet kiesésed van?
-Ja nem, csak... Mindegy, eszembe jutott...
Nem érdekelte amit mondtam, csak megölelt, az emberi világba voltunk, kaptam levegőt, de... Miért hozott vissza, miért nem hagyta hogy meghaljak, "meg lett rontva a lelkem", jobb nekik, ha az ilyen meghal, mert már ők se tudnak segíteni rajta... Nem értem...
-Mi-csuklott meg a hangom-Miért nem hagytad hogy meghaljak...?
-Már mondtam, hogy szeretlek, az se érdekel, ha démon leszel.- nem tudtam semmit se mondani, csak sírtam... Mióta az eszemet tudom, azóta először... Visszaöleltem, majd ezt súgtam a fülébe, azt se tudtam mit beszélek:
-Kérlek... Mindig legyél velem...- majd mindketten reagáltunk rá...- Mármint... Nem úgy gondoltam...- eltoltam magamtól, nem tudtam mit mondani és belém is nyílalt a fájdalom, távolabb se tudtam menni, csak elpirultan maradtam csendben... Ő csak mosolygott, majd válaszolt és újra megölelt...
-Rendben... Mindig veled leszek...
Még ölelt egy darabig, jól esett, de... Nem tudom miért... Majd eszembe jutott, hogy távol kéne tőle maradnom... Eltoltam, ahogy tudtam, mert még mindig fájt minden porcikám, majd minden dühöt, ami mostanában felgyülemlett bennem, rajta vezettem le.
-Te kerülj el engem messziről! Ne szólj hozzám, viselkedj úgy, mintha nem is ismernél! Mert én úgy fogok! És nem állok jót magamért, ha te ennek az ellenkezőjét teszed!- meghökkent.
-Mi történt?- kérdezte- Rosszat mondtam? Te kértél rá!
-Csak úgy jött, de én szívem szerint messziről elkerülnélek, szóval ne gyere a közelembe!
-De...
-Semmi de!- elkezdtek megint folyni a könnyeim... Nekem se esett jól...- Csak kerülj el messziről!
-Megígértem, hogy veled leszek, nem szegem meg!
-Ne játszd már megint az álszentet!
-Valaki eltiltott tőlem a démonbarátaid közül?- telibe...
-Az az én dolgom...
-Ki volt az? Elintézem!
-Haha! Még hogy te... Megnézném... Basszus!- leesett, hogy elárultam magam...
-Miért? Ki ő? Maga a Sátán?- majd nevetett.
Jó is lenne, ha nem lenne igaz... Nagyon átlátszó, hogy démon vagyok, azok alapján, amiket tud rólam, elmondom... Ok gyanánt... Nem akarom, hogy bármi legyen, amiből még rosszabbul jövök ki...
-Akkor tudod betartani az ígéretedet, ha most teszel nekem egy másikat...
-Rendben!- Jake gondolatai: ha vele lehetek, nem érdekel mit kell megfogadnom.
-Amit most mondok, nem mondod el senkinek se!
-Rendben!
-Én... Már halott vagyok...
-Na ne szórakozz velem!
Nem hitte el... Megfogtam a fejét és a mellkasomhoz tettem.
-Mi-mit csinálsz?!
-Hallasz dobogást?- leesett neki...
Nem akarta elhinni, ezért próbálkozott, hátha mégis hallja a hangját. Eltávolodott a mellkasomtól, majd megszólalt:
-Mi vagy te?
-Démon, de nem abból a tág fogalomból, amiben minden benne van, hanem a Sátán fattya, tiszta vérű démon...-eddig is fehér volt, de most még fehérebb lett, de nem menekült.
-Miért nem futsz, hogy "te mi vagy?" meg ilyen kérdések, hogy újságold a nagy hírt, a drága Istennek?- mondtam lenézően...
Majd meglepő dolog történt... Megölelt...
-Tényleg érdekel, hogy hogy lehet a Sátán az apád, de nem fogom megszegni a szavam... De... Cserébe te is tegyél egy ígéretet...
-Mi lenne az?
-Adj egy esélyt.
-Mire?
-Nekem... Ne taszíts el többet magadtól...
-Én... Én már el vagyok jegyezve...
-Ilyen fiatalon?
-Hát... Van egy Sátánnál is erősebb démon... Ő a jegyesem...
-A Sátánnál is erősebb?
-Igen...
Kiöntöttem neki a szívem, ami nincs... Elmondtam neki mindent, a valódi nevemet, hogy miért nem vett észre és, hogy hogy lehetek a Sátán "lánya" Már csak azt nem tudom, mit fogok mondani a Sátánnak, hogy nem sikerült haladni...