11.rész

Ha akarod, írd meg a véleményed! Hidd el, érdekel! :)

Szeretlek, de nem fogtam fel...

11.rész

DAWN!!!- csak ezt a szól hallottam Jake-től.

Lassan kinyitottam a szemem, majd Jake kétségbeesett arcát láttam, amint megkönnyebbült.

-Ki az a Dawn?- majd ráreagáltam hogy én...

-Emlékezet kiesésed van?

-Ja nem, csak... Mindegy, eszembe jutott...

Nem érdekelte amit mondtam, csak megölelt, az emberi világba voltunk, kaptam levegőt, de... Miért hozott vissza, miért nem hagyta hogy meghaljak, "meg lett rontva a lelkem", jobb nekik, ha az ilyen meghal, mert már ők se tudnak segíteni rajta... Nem értem...

-Mi-csuklott meg a hangom-Miért nem hagytad hogy meghaljak...?
-Már mondtam, hogy szeretlek, az se érdekel, ha démon leszel.- nem tudtam semmit se mondani, csak sírtam... Mióta az eszemet tudom, azóta először... Visszaöleltem, majd ezt súgtam a fülébe, azt se tudtam mit beszélek:
-Kérlek... Mindig legyél velem...- majd mindketten reagáltunk rá...- Mármint... Nem úgy gondoltam...- eltoltam magamtól, nem tudtam mit mondani és belém is nyílalt a fájdalom, távolabb se tudtam menni, csak elpirultan maradtam csendben... Ő csak mosolygott, majd válaszolt és újra megölelt...
-Rendben... Mindig veled leszek...
Még ölelt egy darabig, jól esett, de... Nem tudom miért... Majd eszembe jutott, hogy távol kéne tőle maradnom... Eltoltam, ahogy tudtam, mert még mindig fájt minden porcikám, majd minden dühöt, ami mostanában felgyülemlett bennem, rajta vezettem le.
-Te kerülj el engem messziről! Ne szólj hozzám, viselkedj úgy, mintha nem is ismernél! Mert én úgy fogok! És nem állok jót magamért, ha te ennek az ellenkezőjét teszed!- meghökkent.
-Mi történt?- kérdezte- Rosszat mondtam? Te kértél rá!
-Csak úgy jött, de én szívem szerint messziről elkerülnélek, szóval ne gyere a közelembe!
-De...
-Semmi de!- elkezdtek megint folyni a könnyeim... Nekem se esett jól...- Csak kerülj el messziről!
-Megígértem, hogy veled leszek, nem szegem meg!
-Ne játszd már megint az álszentet!
-Valaki eltiltott tőlem a démonbarátaid közül?- telibe...
-Az az én dolgom...
-Ki volt az? Elintézem!
-Haha! Még hogy te... Megnézném... Basszus!- leesett, hogy elárultam magam...
-Miért? Ki ő? Maga a Sátán?- majd nevetett.
Jó is lenne, ha nem lenne igaz... Nagyon átlátszó, hogy démon vagyok, azok alapján, amiket tud rólam, elmondom... Ok gyanánt... Nem akarom, hogy bármi legyen, amiből még rosszabbul jövök ki...
-Akkor tudod betartani az ígéretedet, ha most teszel nekem egy másikat...
-Rendben!- Jake gondolatai: ha vele lehetek, nem érdekel mit kell megfogadnom.
-Amit most mondok, nem mondod el senkinek se!
-Rendben!
-Én... Már halott vagyok...
-Na ne szórakozz velem!
Nem hitte el... Megfogtam a fejét és a mellkasomhoz tettem.
-Mi-mit csinálsz?!
-Hallasz dobogást?- leesett neki...
Nem akarta elhinni, ezért próbálkozott, hátha mégis hallja a hangját. Eltávolodott a mellkasomtól, majd megszólalt:
-Mi vagy te?
-Démon, de nem abból a tág fogalomból, amiben minden benne van, hanem a Sátán fattya, tiszta vérű démon...-eddig is fehér volt, de most még fehérebb lett, de nem menekült.
-Miért nem futsz, hogy "te mi vagy?" meg ilyen kérdések, hogy újságold a nagy hírt, a drága Istennek?- mondtam lenézően...
Majd meglepő dolog történt... Megölelt...
-Tényleg érdekel, hogy hogy lehet a Sátán az apád, de nem fogom megszegni a szavam... De... Cserébe te is tegyél egy ígéretet...
-Mi lenne az?
-Adj egy esélyt.
-Mire?
-Nekem... Ne taszíts el többet magadtól...
-Én... Én már el vagyok jegyezve...
-Ilyen fiatalon?
-Hát... Van egy Sátánnál is erősebb démon... Ő a jegyesem...
-A Sátánnál is erősebb?
-Igen...
Kiöntöttem neki a szívem, ami nincs... Elmondtam neki mindent, a valódi nevemet, hogy miért nem vett észre és, hogy hogy lehetek a Sátán "lánya" Már csak azt nem tudom, mit fogok mondani a Sátánnak, hogy nem sikerült haladni...